Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Kary Party Vol. 1

Az idei karácsonyi “szezon” nálam azzal kezdődött, hogy Sziszi egyik nap hazaállított a hóna alatt egy Fruit Mince Pie dobozzal, amit azon nyomban fel is faltunk. Mosolyogva nyammogtam a finom kis édes pitéket, hogy jajj, hát itt a karácsony! Majd elgondolkodtam, hogy basszus, már nem a bejgli meg a hó, amitől ünnepi lesz a hangulatom. De nem ám! Onnan tudom, hogy közelednek az ünnepek, hogy elkezdem használni a kocsiban a klímát a reggeli csúcsban/november végén és mindenféle cuki strandcuccokat meg télapós bikinit vásárolok. Így megy ez itt, változnak a szokások, meg a menü, de a karácsony még itt is fehér, pláne ha lemegyünk egy fehérhomokos óceánpartra. 🙂

Continue reading

Supermoon – Spirituality Project

Nincsenek véletlenek, én ebben hiszek. Mindig minden okkal történik, az élet állandó mozgásban van. Az idő sosem áll meg, nincs olyan, hogy mindig minden jó vagy rossz. Jó időszakok után rosszabbak is jöhetnek, de a szerencsés napok is elmúlnak egyszer. Up and down. Ádám szerint az élet egy játszótér, ahol van egy bazi nagy hullámvasút, ami sosem áll le. Egyszer fent, egyszer lent, néha csavar egyet és megijedünk, de ez gyorsan elmúlik és újra egyensúlyba kerülünk. A lényeg, hogy élvezzük és csak mosolyogjunk, semmit se vegyünk túl komolyan. Van értelme az életnek? Nincs…. vagyis nem sok. 🙂 Kérdés, hogy hogyan szertnénk eltölteni azt a jópár évet, ami nekünk jutott. Én egy boldog, mosolygós életet választottam. 🙂 De ez választás kérdése csupán? Az bizony.

Continue reading

Nite Life Guide

Szerencsére mindig akad olyan pajtás a környezetemben, aki könnyedén rávehető egy kis züllésre. Értem ezalatt a kultúrált szórakozást, amikor szépen felöltözünk, lefürdünk (nem csak ilyenkor na) és bevonulunk a belváros rejtett és sötét bugyraiba. Majd elkezdünk szürcsölni, először csak borocskát meg vizecskét, majd vodkácskát és tequilácskát (mivel pálinka nincs ugye), a végére meg sose emlékszem… bocsi. Auckland először unalmas nagyvárosnak tűnt a budapesti fergeteghez képest, majd szépen apránként bebarangoltam a hónom alatt kedves helyiekkel néhány függőséget okozó és sokszor felejthető helyeket. Ismeritek a mondást szerintem: az istenek akiket szeretnek örökre meghagyják gyereknek… vagy party face-nek. 🙂 Poharakat töltsétek tele, fedezzük fel az aucklandi éjszakai életet!

Continue reading

Milestone

Statisztikailag már leéltem az életem felét, de mintha tegnap lett volna, amikor Maminka boldogan világra hozott. (na azóta már nem biztos, hogy annyi boldogságot okozok 😀 ) Állítólag – mondják az “okosok”-, időnként nem árt, ha megállunk egy pillanatra és átgondoljuk az életünket, a múltat, a jövőt, tervezgetünk és ténymegállapítunk. Vajon hol tartunk most? Ezt vártuk mikor óvodásként megálmodtuk azt a bizonyos mesebeli jövőt? Vajon azzal a partnerrel vagyunk együtt, akivel tényleg együtt akarunk lenni vagy csak úgy lézengünk egy kapcsolatban, házasságban? Egyáltalán…. boldogok vagyunk? Sokat gondolkodtam mostanában az ismerősök, barátok monológjain, hogy kinél mikor jött el az a pillanat, amikor rájöttek az élet értelmére, a boldogság titkára és ami effektíve kihozta ezt belőlük. Mi volt az a szituáció, ki volt az a társ, barát, netán élethelyzet, amikor elkezdtek másként élni, gondolkodni. De vajon ez nálam hogy kapcsolódik Új-Zélandhoz!? Mindjárt kiderül. 🙂

Continue reading

…. and this Post goes to…

Piszok szerencsés vagyok. 37 évesen már lekopoghatom, hogy csodás emberekkel hozott össze az élet itt Kiwiföldön és nem is vágyom más(ok)ra a jövőben. (egyelőre, idő hiányában, csakis 😀 ) Mindig emlegetem a barátaimat, de eddig ritkán neveztem meg őket és nem sokat pletyiztem róluk. Um, lehet most megutálnak, de bemutatom nektek a szűkebb környezetem.

Continue reading

Howdy? – update

Celebrityk, mentős sztori, munkahelyi dráma, latino experience, környezettudatos életmód, egy majdnem utazás és rengeteg terv a jövőre nézve. Nem unatkozom na. Csacsogós blog jön, ha valaki nem bírja a napi/heti/havi rutinokról és eseményekről a beszámolót, várjon a következő bejegyzésre. (úgyse bírjátok ki, el fogjátok olvasni, tudom 😀 )

Continue reading

Never come to NZ if….

Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek! 😉

Continue reading

Shake it baby

Itt az ideje mélyebbre ásni, egészen pontosan a földfelszín alá, ami nálunk igen gyakran mozgolódik, pláne mostanság. A helyzet az, hogy el vagyunk látva földrengésekkel, naponta nagyjából százszor is megmozdul a föld alattunk (lásd statisztika tábla lent), persze ezek nagy részéből semmit se érzékelünk, de néha azért csak-csak kilöttyen a borunk és akkor biza morgólodunk miatta. Nade viccet félretéve, néha bizony súlyos problémák is akadnak ebből. Pláne ha még közben tűz is van, meg súlyos áradásokkal megyünk bele az őszbe….

Continue reading

How to become a kiwi?

A magyar szokások furcsák. Ítélkezünk mindenki felett, hisszük, hogy mindig mi vagyunk az okosabbak, nehezen látjuk be, ha hibáztunk és szeretjük megmondani másoknak, mit és hogyan csináljanak, mert mi azt bizony jobban tudjuk…. és ez még csak a kezdet, hiszen a gonoszkodás, hamis előítéletek, mélabússág és állandó morgás nagyon is jellemző ránk. De mindezek ellenére nagyon is vendégszeretőek vagyunk és a hasznos dolgok felfedezésében is élen járunk. (video) Mivel a magyar mentalitás nem a legjobb (finoman fogalmazva), ezért nem mondanám, hogy könnyű beilleszkednünk (általánosítva). Én örülök mindennek, például ha megkínálnak borzalmas ecetes-szószos ételekkel, “mosolyogva” megeszem, így nincs is különösebb gondom a helyiekkel. Néha persze nehéz eset vagyok, ugyanis szeretek kiakadni, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy szerintem ésszerű és biza a konyhaművészetek terén is van még hova fejlődniük… nem beszélve az állandó “marketing dumáról” (értsd: háoárjú, julúkászom, blabla). De nézzük az apró trükköket, amivel könnyebbé tehetjük a beilleszkedést.

maennchen

Continue reading