…. and this Post goes to…

Piszok szerencsés vagyok. 37 évesen már lekopoghatom, hogy csodás emberekkel hozott össze az élet itt Kiwiföldön és nem is vágyom más(ok)ra a jövőben. (egyelőre, idő hiányában, csakis 😀 ) Mindig emlegetem a barátaimat, de eddig ritkán neveztem meg őket és nem sokat pletyiztem róluk. Um, lehet most megutálnak, de bemutatom nektek a szűkebb környezetem.

Haladjunk NZ időrendi sorrendben, ahogy pikápoltam őket, mert nem akarok senkit sem megsérteni egy prioritási rendszerezéssel.

Ana, a sokáig “sose látott barát”

Imádlak és már most nagyon hiányzol, pedig 5 napja váltunk el. Itt most durván percekig gondolkodtam, hogy is találkoztunk mi, de fogalmam nincs, hogy őszinte legyek. Az biztos, hogy ez egy online szerelemmel indult, de hogy hol?! Na majd jön a komment, figyeljétek a részleteket. No, lényeg a lényeg, órákat pofáztunk cseten, receptcsere, ki mit főz, mit merre kaphatsz, milyen a Déli-sziget, hogy vannak a gyerekek, blabla. Egészen pontosan 2,5 évbe telt, mire személyesen találkoztunk, de megérte, az tuti. 🙂 Ana csodás. De tényleg. Segítőkész, őszinte, egyenes, nyílt, tiszteletreméltő, és nem is tudom… csak jót tudok mondani róla. Ami vicces, hogy valahol eléggé különbözőek vagyunk, de mégis egyformák. Tiszteletben tartjuk a másik személyiségét, nézeteit, gondolatait, iszonyat jókat tudunk beszélgetni, nevetni és már alig várom a következő alkalmat, hogy lássam a kiccsaládjukat. Pláne ha megint süt az ura mákos bejglit. 😛

Lily, a cheeky indian girl

Egy indiai csaje, aki sose élt Indiában, kiwi férjjel és két cserfes gyerekkel az oldalán. Csupa mosoly, komolytalan, mint egy tini, garantált a jó hangulat ha együtt vagyunk. 🙂 Téma általában a pasizás, kitárgyaljuk mi történt velem, ő meg irigykedve nosztalgiázgat mellettem a szingli életről. Mostanság ritkán talizunk, de mindig jó őt újra látni.

Mele, a humor buddy

Tongáról származó csajszi, aki valami hihetetlen energiákkal rendelkezik. Minden egyes együtt töltött perc rólam szól, azzal foglalkozik, hogy mi jó nekem, én mit akarok, etc. Hatalmas szíve van és az egyik legkedvesebb diszkós buddym. Volt. Amíg vissza nem ment a szigetére. Hatalmasakat partytzunk együtt a Doolan Brothers-ben. 😀

Zoli, a még kialakulóban lévő “lelki társ”

Zolit még az ex révén ismertem meg, együtt dolgoztak ők ketten egy kiwi cégnél. Vele és Nikivel is némi kapcsolatban maradtunk az első találkozásunk után, de valahogy nem jutottunk tovább, ami abszolúte rendben van. 🙂 Szeretem őket nagyon, kedves emberek, öröm mindig ilyen személyiségekkel összefutni az életben. A legutóbbi wellingtoni találkozásom alkalmával volt szerencsém együtt ebédelni Zolival és egy igen maradandó beszélgetés lett a vége… szerintem. Ritkán tapasztalom, hogy valakivel, akit nem ismerek annyira közelről, sikerül egy ennyire “színvonalas” és sokáig emlékezetes társalgást folytatni. Sok múltunk még nincs, de remélem aktívan kapcsolatban maradunk és lesznek még ilyen emlékezetes baráti együttlétek. 🙂

Andy, az “unalmas”, de annál hűségesebb bro

Róla már volt szó itt, az angol uncsi figura, akivel volt egy randim, majd rájöttem, ez nekem nem kell és átcsaptunk barátkozósba. Azóta voltunk jó pár road trippen, jókat sörözünk, politizálunk, Brexitelünk (mert hát ő UK csávó, ugyi) és eszünk. Igen. Általában eszünk és iszunk… és megint iszunk, majd eszünk utána. Jó társaság, nem annyira viccesek az együtt töltött idők, de nemtom, valahogy ő úgy megmaradt és pont.

Andi, a csodaszép szemű

Na most szégyellem a pofám, mert ritkán jelentkezek nála, de annál többet gondolok rá. 🙂 A mi sztorink nem egy tündérmese, de van jövőnk az tuti, kapcsolatban vagyunk és ha talizunk, nagyon jókat beszélgetünk. Igen, írj rám, ha olvasod és üzenj mikor menjek  felétek. 😉 Arról nem is beszélve, hogy a következő személyt rajta keresztül ismertem meg.

Márti, a party face

Here we are! Nem is tudom mit mondjak drága testvírem. 😀 Szeretjük a gyümölcsöt, bár a szőlőt mostanság kevésbé, de a jó Isten is egymás mellé teremtett bennünket. Nem lenne elég, hogy egy irodában ücsörgünk naphosszat, még a szabadidőnkben is szeretünk együtt mulatni. Jó zenék, finom nedűk, lazaság, jókedv, mi kell még egy jó barátsághoz? 😉

Sziszi, a karma girl

Na hát ez a barátság a fairy tale a valóságban, biza. Szilvi volt olyan szerencsés (vagy én?), hogy ráakadt eme gyöngyszemre. (ami a blogom, ugye) Írt egy kommentet, én válaszoltam, majd ő megint reagált, jöttek az üzik messengeren, majd a hosszas csevejek…. Sziszi épp Mo-on volt, amikor elkezdődött romantikus kapcsolatunk, majd ahogy megérkezett Kiwiföldre és leszállt, 2 óra múlva már együtt is voltunk. Azóta is napi kapcsolatban vagyunk, sőt, élettársak lettünk. 😀 Nem kell ezt tovább ragozni: ő marad az én kis életemben úgy ahogy van. 😉

Sheridan, a csupa fun lady

A kiwi, aki sose élt itt. Mostanáig. Sheridan egy érdekes néni. Leszbi, 62 éves és több energiája van, mint nekem 20 éve volt. Imádom! Őszinte, nyílt, bár néha too much és irányítani akarja az életed, de ha ezt megszokod és kezeled, roppant szórakoztató lény. Az azért durva, hogy az utóbbi 1 évben véletlenszerűen bekövetkezett alkoholos lezülléseimnél mindig jelen volt…. és ugyanúgy nézett ki a végén, mint én. Kócosan, gyűrött arccal, 3 napig szenvedősen hangover figura, biza. 😀

Judit, a busy Mom

MIkor találkozunk? Írjál már!! 😛 Szeretlek, de tényleg. Maját is. Anyósod is. Matyit is. Szuper család! Azt meg pláne imádom, hogy olyan tisztaság van nálad, mint sehol máshol Új-Zélandon. De jó is nálatok lenni! Judit tökéletes. Vicces, nagyon okos, formásak a lábai (utállak is érte 😛 ) és a legjobb partner egy fél napos szombati csevejpartyra. Na remélem azért lesz még ennél tovább is. 🙂

Ági, az új belépő

Ó drágám, te vagy a mindenem mostanában. 🙂 Egyszer taliztunk, jön lassan a következő, beszélünk meg csacsogunk, de mi nagyon egy hullámhosszon vagyunk. 😛 Ha eltűnsz, megtalállak úgyis, nincs menekvés! Egy kedves ismerősünk, Helga hozott össze bennünket, örök hála érte itt is, puszi Nektek!

Eszti és Ádám

Na ez egy jó sztori. 🙂 Esztivel még anno középiskolás leánykorunkban voltunk nagy spanok, aztán az élet úgy hozta, hogy ő balra, én jobbra mentem, időnként értekeztünk, úgy 5 évente talán, de nem igazán voltunk kapcsolatban. Aztán Eszti rákattant a blogomra, beleszerelmesedtek Új-Zélandba és már itt is vannak. 🙂 De jó is nektek itt velem, ugye? 😛

Ahhoz képest, hogy mindig mindenki riogatott, hogy úúúú, magyarokkal sose kezdj, rémesek, egész jó kis társaságom lett, nem? 🙂 A kivétel mindig erősíti a szabályt, én megtaláltam mindenkiben a jót, remélem ők is bennem, elvagyunk, élünk, dolgozunk, néha összefutunk, néha nem, de azért titkon remélem: mindenki, akit említettem, szeret engem. De most télleg: lehet engem nem szeretni? 😀 

 

Leave a Reply

A név és e-mail kitöltése kötelező, de az e-mail nem jelenik meg az oldalon.