Music is my religion

Az első meghatározó zenei élményem, az óvodai mondókák után, unokabátyám szombat esti diszkós készülődései voltak, – háttérben Mc Hammer buggyosgatyás klipjével -, miközben én elmélyült barbie babázgatást imitálva csodáltam az idősebb fiú testvér ténykedéseit. Akkor pusztán annyi fogalmam volt a diszkókról, amit ott abban a tini fiú szobában láttam: hosszas készülődés és hajszárítózás a fürdőszobában, hajszálak egyenkénti bezselézése, élére vasalt nadrág, szövetkabát, fényesre kefélt….. cipők, igen, Old Spice és Aqua di Gio illatot belengő panellakás előszobája, majd elindulás a diszkóba, amikor én ágyba lettem parancsolva. Mc Hammer időnként még felbukkan a jutúbos zenei listámon, és nem sokkal később én is jártam a legendás fehérvári Tóbiásban meg Stop Étteremben, igaz akkor már más néven futottak. De vajon itt Zééországban milyen zenei nevelést kaptam? Sokat nem, az biztos. 🙂 De hallgassunk is bele rögtön.

Continue reading

The Pigskin Sport

Ha USA, akkor pufók hamburgerzabálók, ha angolok, akkor lófejűség, ha franciák, akkor csiga, ha Ausztrália, akkor naaagy pókok és kígyók, ha pedig Új-Zélandról akarunk beszélni egy-két szóban, akkor “deszépország” és rögbi. 🙂 De mi is az a rögbi?… kérdeztem anno, mikor felmerült az ideköltözés ötlete. Hát ez egy tojáslabdás, kevésbé durva amerikai focihoz hasonlatos valami, amit én holt ziher, hogy sosem fogok nézni – gondoltam ezt elsőre. Aztán idejöttem, és megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy cuki kerekseggű formás fazonokat nézni, ahogy harcolnak a labdáért, érezni a tesztoszteron illatot, és meccsek után körözni a VIP kijáratnál, hátha elkérik a számom, hát, vegül meghozta a kedvem a játékhoz. 😀 Azt nem mondanám, hogy minden meccset és bajnokságot élőben követek és utazok a csapatokkal mindenfele, de ha van időm, leülök a tévé elé vagy kimegyek élőben szurkolni a kedvenceknek.

Continue reading

Never give up na na na

Na tessék, beadtam a derekam és mesélek erről is. Nem mondom, hogy olyan nagyon szórakoztató lesz ez a történet, de a hozzáállásom mindenképp pozitív. Mint mindenhez, úgy általában. Minek stresszelni! Persze szoktam, nem erről van szó, csak mire belejövök az idegeskedésbe, és eltelik egy óra, rájövök, már azt sem tudom, miért kezdtem el. Valahogy nem bírok depis lenni. 🙂  Mostanság. Öregszem, igen. Nade mitől is lehetnék feszkós? Uh, vannak ám itt bajok, de nézzük tán a legnagyobbat.

Continue reading

Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Howdy? – update

Celebrityk, mentős sztori, munkahelyi dráma, latino experience, környezettudatos életmód, egy majdnem utazás és rengeteg terv a jövőre nézve. Nem unatkozom na. Csacsogós blog jön, ha valaki nem bírja a napi/heti/havi rutinokról és eseményekről a beszámolót, várjon a következő bejegyzésre. (úgyse bírjátok ki, el fogjátok olvasni, tudom 😀 )

Continue reading

Never come to NZ if….

Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek! 😉

Continue reading

Shake it baby

Itt az ideje mélyebbre ásni, egészen pontosan a földfelszín alá, ami nálunk igen gyakran mozgolódik, pláne mostanság. A helyzet az, hogy el vagyunk látva földrengésekkel, naponta nagyjából százszor is megmozdul a föld alattunk (lásd statisztika tábla lent), persze ezek nagy részéből semmit se érzékelünk, de néha azért csak-csak kilöttyen a borunk és akkor biza morgólodunk miatta. Nade viccet félretéve, néha bizony súlyos problémák is akadnak ebből. Pláne ha még közben tűz is van, meg súlyos áradásokkal megyünk bele az őszbe….

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading

My prince is not coming on a white horse… he’s obviously riding a turtle, and definitely lost.

Blogunk szakadatlan erővel üzemel, igaz ez kevésbé látszik a külvilág számára, de hát kiwisedünk és busyk (elfoglaltak) vagyunk, na. 🙂 A blog eredetileg elbűvölő párosunk történeteivel kezdődött (a férj a háttérben, én az előtérben szorgoskodva), de úgy hozta az élet, hogy valamikor a tél derekán búcsút intettünk egymásnak és külön utakon folytatjuk. No baj nincs, mindenki boldog, éli az életét és próbálunk némi kapcsolatot is fenntartani, több kevesebb sikerrel. Eme történéseken felbuzdulva belevetettem magam a társkeresésbe – szigorúan eme bejegyzés létrejötte miatt-, hogy felmérjem a terepet és kipróbáljam magam angol nyelvű randikon és teszteljem a helyi fazonokat. Azt kell hogy mondjam, a helyzet kritikus és elkeserítő. Hogy miért is? Lesznek izgalmak, hosszú lesz, de megéri olvasni, randizzatok velem!

Continue reading

Just thinking…

Évek teltek el… te jóságos atyagatya! Még két év, és kiwik leszünk. (állítólag 5 év után mondhatja bárki, aki itt él, hogy biza tollas a háta… mint a kiwi madárnak) Megszoktam. Mindent. Nincsenek már meglepetések, a boltban csukott szemmel, rutinból veszem le a kedvenc sajtomat (na persze néha kibasznak velem, mert átrendezik a polcokat), már nem kell órákat gugliznom és agyalnom, ha a citybe megyek, hogy hol parkoljak, csípőből rávágom ha kérdezik, hol lehet a legjobbakat enni a környéken és a sok kis ordibálva beszélgető ázsiai és csajokat sasoló indiai kölkök sem idegesítenek már. De ami az egészben fura, elmúlt a nagy utazhatnékom. Na mindjárt kifejtem, miért is!

happiness-1578914-1024x682

Continue reading