Me, myself and I – Q&A

Utálok magamról beszélni. (na itt sokan felröhögnek most, de a valóság az, hogy beszélni szeretek, csak nem a saját dolgaimról) Bár most írni kell, nem dumálni, úgyhogy bátran megtöröm a csendet. Szerintem fogalmatok nincs, mit eszek és iszok, merre járok, milyen wc papírt használok, melyik a kedvenc tejem vagy egyáltalán ki vagyok én? Bár lehet bazira nem érdekel ez benneteket. 😀 Szerintem nem sokat árultam el magamról eddig (kivéve a fejemben lévő zagyvaságokat), azon kívül hogy állandóan hablatyolok itt Új-Zélandról, milyen fasza hely, de eljött az ideje, hogy bepillantást engedjek mesébe illő hercegnős életembe. Ami valószínűleg az előző volt. Sőt biztos. 😀 Aki szappanoperába illő, váratlan fordulatokkal, drámák sorozatával teletűzdelt sztorira vár, kattintson ott fent jobbra az x-re, vagy balra, ha csutkát használ, mert nem ez lesz a bestseller sztorim, az tutti.

Continue reading

48hr NO Internet, NO Smartphone Challenge

Bevallom őszintén, sokat nyomkodom a telefonomat. Sokkal többet, mint “kéne”, pedig utálok minden online dolgot, a social mediát, a dating szájtokat, a telefonnyomkodást, miközben valaki mással beszélünk – a totális személyes kapcsolódás hiányát-, és azokat is, akik csak online hajlandóak értekezni velem. Gondoltam teszek egy próbát, és kizárom 48 órára az életemből a mobiltelefon és internet adta lehetőségeket, és letesztelem, hogy bírom nélkülük. A kezdet nehéz volt, mert az első pár órában úgy éreztem, belehalok (Majka, Majka lol), de végül rájöttem, elvagyok nélküle…. de lássuk, hogy sikerült az a bizonyos hétvége és mégis mit lehet itt Új-Zélandon internet mentesen kezdeni az életünkkel. 😎

Continue reading

Driving me nuts

Alapvetően nyugodt természet vagyok (nem röhög), de vannak pillanatok, amikor nem bírom visszafogni magam és fákkolok ezerrel. Magamat sose idegesítem fel, miért tenném, de akadnak honfitársak, akik morcossá tesznek. Általában a butaság, a céltalan dolgokra időfecsérlés, és mások életének hosszas és irigy kielemzése üti ki a biztosítékot nálam. Ezt a bejegyzést egy reggeli kávézás közbeni Facebook csekkolás ihlette, amikor belefutottam egy posztba Torbay kerületünk oldalán és hitetlenkedve meredtem a monitorra, hogy én ezt már tényleg nem hiszem el. Ráfér ezekre a helyiekre a nevelés, azt megmondom. Fel kéne pofozni minden kiwit egyesével. Becsöngetni, csatt az arcon, és továbbállni. De miért is?

Continue reading

A long time ago in a galaxy far, far away…..

Azóta foglalkoztat a gondolat, hogy mégis mi a fene van körülöttünk, a Földön kívül, amióta gyerekkoromban megnéztem a Star Wars sorozatot. Azóta már vagy ezerszer. 13,8 milliárd év, ennyi idősek vagyunk – a Világegyetem, pontosabban “multiverzum”, ami több világegyetemet foglal magában. Elképzelni nem tudjuk a távolságokat, az idő múlását, ha felnézünk a csillagos égre. Képes vagyok órákig bámulni az eget, várni a hullócsillagokra, elméleteket gyártani más civilizációkról, és mindig megpróbálom elképzelni, vajon milyen lehet mindez élőben. Szeretnék csak úgy repkedni a galaxisok között, egyedül, csendben és átérezni az egész mindenség lényegét. Közel menni a Szaturnuszhoz, és hallgatni a gyűrűjének hangját. Sokszor elfeledkezünk dolgokról, amik igazán fontosak. Szeretni és kimutatni, boldognak lenni és nem megfelelni, behajítani a mobiltelefonunkat a sarokba és levetkőzni a hétköznapi felszínes baromságokat. Gyertek most inkább velem és elmélkedjünk arról, mi folyik odakint, vagy odaát és próbáljuk meg átértékelni azt a,- bocsánat-, de elbaszott értékrendet, ami mostanság itt a Földön uralkodik … sajnos.

Continue reading

The Pigskin Sport

Ha USA, akkor pufók hamburgerzabálók, ha angolok, akkor lófejűség, ha franciák, akkor csiga, ha Ausztrália, akkor naaagy pókok és kígyók, ha pedig Új-Zélandról akarunk beszélni egy-két szóban, akkor “deszépország” és rögbi. 🙂 De mi is az a rögbi?… kérdeztem anno, mikor felmerült az ideköltözés ötlete. Hát ez egy tojáslabdás, kevésbé durva amerikai focihoz hasonlatos valami, amit én holt ziher, hogy sosem fogok nézni – gondoltam ezt elsőre. Aztán idejöttem, és megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy cuki kerekseggű formás fazonokat nézni, ahogy harcolnak a labdáért, érezni a tesztoszteron illatot, és meccsek után körözni a VIP kijáratnál, hátha elkérik a számom, hát, vegül meghozta a kedvem a játékhoz. 😀 Azt nem mondanám, hogy minden meccset és bajnokságot élőben követek és utazok a csapatokkal mindenfele, de ha van időm, leülök a tévé elé vagy kimegyek élőben szurkolni a kedvenceknek.

Continue reading

Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Never come to NZ if….

Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek! 😉

Continue reading

Shake it baby

Itt az ideje mélyebbre ásni, egészen pontosan a földfelszín alá, ami nálunk igen gyakran mozgolódik, pláne mostanság. A helyzet az, hogy el vagyunk látva földrengésekkel, naponta nagyjából százszor is megmozdul a föld alattunk (lásd statisztika tábla lent), persze ezek nagy részéből semmit se érzékelünk, de néha azért csak-csak kilöttyen a borunk és akkor biza morgólodunk miatta. Nade viccet félretéve, néha bizony súlyos problémák is akadnak ebből. Pláne ha még közben tűz is van, meg súlyos áradásokkal megyünk bele az őszbe….

Continue reading

How to become a kiwi?

A magyar szokások furcsák. Ítélkezünk mindenki felett, hisszük, hogy mindig mi vagyunk az okosabbak, nehezen látjuk be, ha hibáztunk és szeretjük megmondani másoknak, mit és hogyan csináljanak, mert mi azt bizony jobban tudjuk…. és ez még csak a kezdet, hiszen a gonoszkodás, hamis előítéletek, mélabússág és állandó morgás nagyon is jellemző ránk. De mindezek ellenére nagyon is vendégszeretőek vagyunk és a hasznos dolgok felfedezésében is élen járunk. (video) Mivel a magyar mentalitás nem a legjobb (finoman fogalmazva), ezért nem mondanám, hogy könnyű beilleszkednünk (általánosítva). Én örülök mindennek, például ha megkínálnak borzalmas ecetes-szószos ételekkel, “mosolyogva” megeszem, így nincs is különösebb gondom a helyiekkel. Néha persze nehéz eset vagyok, ugyanis szeretek kiakadni, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy szerintem ésszerű és biza a konyhaművészetek terén is van még hova fejlődniük… nem beszélve az állandó “marketing dumáról” (értsd: háoárjú, julúkászom, blabla). De nézzük az apró trükköket, amivel könnyebbé tehetjük a beilleszkedést.

maennchen

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading