The Pigskin Sport

Ha USA, akkor pufók hamburgerzabálók, ha angolok, akkor lófejűség, ha franciák, akkor csiga, ha Ausztrália, akkor naaagy pókok és kígyók, ha pedig Új-Zélandról akarunk beszélni egy-két szóban, akkor “deszépország” és rögbi. 🙂 De mi is az a rögbi?… kérdeztem anno, mikor felmerült az ideköltözés ötlete. Hát ez egy tojáslabdás, kevésbé durva amerikai focihoz hasonlatos valami, amit én holt ziher, hogy sosem fogok nézni – gondoltam ezt elsőre. Aztán idejöttem, és megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy cuki kerekseggű formás fazonokat nézni, ahogy harcolnak a labdáért, érezni a tesztoszteron illatot, és meccsek után körözni a VIP kijáratnál, hátha elkérik a számom, hát, vegül meghozta a kedvem a játékhoz. 😀 Azt nem mondanám, hogy minden meccset és bajnokságot élőben követek és utazok a csapatokkal mindenfele, de ha van időm, leülök a tévé elé vagy kimegyek élőben szurkolni a kedvenceknek.

Continue reading

Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Never come to NZ if….

Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek! 😉

Continue reading

Shake it baby

Itt az ideje mélyebbre ásni, egészen pontosan a földfelszín alá, ami nálunk igen gyakran mozgolódik, pláne mostanság. A helyzet az, hogy el vagyunk látva földrengésekkel, naponta nagyjából százszor is megmozdul a föld alattunk (lásd statisztika tábla lent), persze ezek nagy részéből semmit se érzékelünk, de néha azért csak-csak kilöttyen a borunk és akkor biza morgólodunk miatta. Nade viccet félretéve, néha bizony súlyos problémák is akadnak ebből. Pláne ha még közben tűz is van, meg súlyos áradásokkal megyünk bele az őszbe….

Continue reading

How to become a kiwi?

A magyar szokások furcsák. Ítélkezünk mindenki felett, hisszük, hogy mindig mi vagyunk az okosabbak, nehezen látjuk be, ha hibáztunk és szeretjük megmondani másoknak, mit és hogyan csináljanak, mert mi azt bizony jobban tudjuk…. és ez még csak a kezdet, hiszen a gonoszkodás, hamis előítéletek, mélabússág és állandó morgás nagyon is jellemző ránk. De mindezek ellenére nagyon is vendégszeretőek vagyunk és a hasznos dolgok felfedezésében is élen járunk. (video) Mivel a magyar mentalitás nem a legjobb (finoman fogalmazva), ezért nem mondanám, hogy könnyű beilleszkednünk (általánosítva). Én örülök mindennek, például ha megkínálnak borzalmas ecetes-szószos ételekkel, “mosolyogva” megeszem, így nincs is különösebb gondom a helyiekkel. Néha persze nehéz eset vagyok, ugyanis szeretek kiakadni, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy szerintem ésszerű és biza a konyhaművészetek terén is van még hova fejlődniük… nem beszélve az állandó “marketing dumáról” (értsd: háoárjú, julúkászom, blabla). De nézzük az apró trükköket, amivel könnyebbé tehetjük a beilleszkedést.

maennchen

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading

My prince is not coming on a white horse… he’s obviously riding a turtle, and definitely lost.

Blogunk szakadatlan erővel üzemel, igaz ez kevésbé látszik a külvilág számára, de hát kiwisedünk és busyk (elfoglaltak) vagyunk, na. 🙂 A blog eredetileg elbűvölő párosunk történeteivel kezdődött (a férj a háttérben, én az előtérben szorgoskodva), de úgy hozta az élet, hogy valamikor a tél derekán búcsút intettünk egymásnak és külön utakon folytatjuk. No baj nincs, mindenki boldog, éli az életét és próbálunk némi kapcsolatot is fenntartani, több kevesebb sikerrel. Eme történéseken felbuzdulva belevetettem magam a társkeresésbe – szigorúan eme bejegyzés létrejötte miatt-, hogy felmérjem a terepet és kipróbáljam magam angol nyelvű randikon és teszteljem a helyi fazonokat. Azt kell hogy mondjam, a helyzet kritikus és elkeserítő. Hogy miért is? Lesznek izgalmak, hosszú lesz, de megéri olvasni, randizzatok velem!

Continue reading

I’m so busy….

A kiwik lelkesek, de lusták. Nagyon. Dolgozni nem szeretnek, de remekül eljátszák, hogy ők mennyire elfoglaltak. Az agyvérzés kerülget, amikor a kollégák sóhajtoznak, hogy jaj de busy vagyok (elfoglalt), és látom hogy ez annyiban kimerül, hogy meg kell válaszolni két emailt, ami több lesz mint három sor. Azon már nem is csodálkozom, hogy egy munkára három embert vesznek fel, megtehetik a cégek – mert van bevétel dögivel. A munkatársakat nem szabad leterhelni, mert akkor elmennek máshova dolgozni, ahol szintén sóhajtoznak majd, hogy megint csinálni kell valamit a két kávészünet és munkahelyi jópofizós kapcsolattartás között. Nem mondom, hogy több évtizedes tapasztalatokra alapozva íródik ez a bejegyzés, de most merítsünk némi ihletet egy kis szállodai és autókölcsönzős tapasztalatból.

Businessman sleeping at desk

Continue reading

#buythisbeachnz

Az Abel Tasman Nemzeti Parkban található egy 800 méter hosszú strand (Awaroa Inlet), ami 2008 óta magántulajdonban van. A tulajdonos (Michael Spackman, wellingtoni üzletember) 1,92 millió dollárt (új-zélandit) fizetett anno a területért. Azt tudni kell, hogy ez a Nemzeti Park országunk egyik csodás része, amit szinte mindenki számára kötelezővé tennék, ha idelátogat. Karácsony környékén Duane Major és Adam Gard’ner eldöntötték, ez így nem igazságos. Van egy csodálatos strandszakasz egy gyönyörű parkban, ami nem elérhető minden kiwi számára. Tenni kell valamit! … és tettek is. Csináltak egy facebook oldalt, elmesélték ismerőseiknek, barátaiknak, hogy ez így nem jó, vásároljuk vissza! Hát, ebből a kis elgondolásból végül egy nemzetet megmozgató kezdeményezés lett.

SetRatioSize1000600-Awaroa-Inlet

Continue reading

The dark side of New Zealand

Új-Zélandnak is van sötét oldala – pláne ha éjszaka van-, de egyáltalán nem volt megerőltető leírni ezeket. A férjjel végül egyszerre vágtuk rá, hogy három idegesítő tényező van: közlekedés (birka sofőrök), drágaság (egyes műszaki cikkek, házak, stb.), és a túlzásba vitt jópofizás. Hát, ezek lennének azok a bizonyos új-zélandi rémségek. Borzadály, tudom. 🙂 Ezek a kiwik amúgy fantasztikusak: legtöbbször meglepődöm, hogy egyáltalán fel tudtak kelni és sikerült egy pohár tejet kiönteniük úgy, hogy ne menjen mellé, máskor meg csodálkozom, hogy miket alkotnak és hova tart az ország. Nyilván minden nemzetnek megvannak a hülyeségei, na itt sincs ez másképp. Írtunk már a csudajó dolgokról regényeket, jöjjön hát néhány elrettentő példa, miért ne gyertek ide soha! 😉

f: google.com

Continue reading