Howdy? – update

Celebrityk, mentős sztori, munkahelyi dráma, latino experience, környezettudatos életmód, egy majdnem utazás és rengeteg terv a jövőre nézve. Nem unatkozom na. Csacsogós blog jön, ha valaki nem bírja a napi/heti/havi rutinokról és eseményekről a beszámolót, várjon a következő bejegyzésre. (úgyse bírjátok ki, el fogjátok olvasni, tudom 😀 )

Continue reading

Do you wanna buy a house? Are you crazy?

Tegye fel a kezét az, akinek van hitelmentes, igényesen berendezett új-zélandi ingatlanja. 🙂 Na ugye, hogy nem sok kéz van fent a magasban! Többek között a mi kacsónk is csak itt hever mellettünk. Tervezgetünk, számolgatunk, lelkesen lottózunk, és reméljük hogy a következő telitalálatos szelvény a miénk lesz. Na majd akkor lesz óceánra néző, szigorúan egyszintes, óriás telkes, napelemes, napkollektoros, és mindenféle modern technológiával ellátott házikónk… mert a környezetvédelem és egyéb járulékos dolgok bennünket bizony nagyon érdekelnek. Megkockáztatom, előbb fog Tesla állni a garázsban, minthogy én reggelente egy óceáni panorámában gyönyörködve szürcsöljem el az isteni kiwi kávémat. (ha valaki nem tudja mi az a Tesla… ajajajjj, esélye sincs beépülni barátként kis családunkba… és akkor itt most megragadom a lehetőséget… akinek viszont van Teslája, vegye fel velünk a kapcsolatot jó gyorsan 😀 )

build_your_dream_home_here_1130014457855355464

Continue reading

How to survive – homesick

Nálunk éppen tavaszodik, bár néha még télies az idő (15 fok). Úgyhogy gyakran előfordul, hogy nem vágyom másra, csak egy jóféle Lewis Road csokistejre, takaróra és egy doboz zsepire, aztán már indulhat is a Bridzsit Dzsónsz, meg a Nyaralós (Holiday), meg a Szerelmünk lapjai… és még sorolhatnám a kedvenceket. 🙂 No, hagyjuk most ki a filmeket – a zsepi meg pokróc maradhat-, kicsit beszélgessünk a honvágyról… hogy mi fán terem, miért van, hogy alakul ki, hogy bírkózunk meg vele, mit csinálunk ha sokáig tart és mennyire örülünk, ha épp nincs.

Browns Bay

Browns Bay

Continue reading

The visitors

Alcím: Jöttünk, láttunk…. visszamennénk?! 🙂 (értsd: The visitors magyar címe)

Június elején útra keltünk és ellátogattunk Magyarországra. Volt ám aztán kérem szépen minden: túró rudival várás a reptéren, jó sok túró meg tejföl (és tv paprika) evés, ivászat a barátokkal, esküvő birs pálinkával, budapesti városnézés új-zélandi ismerősökkel, és egy olyan 3 hét, amit még az ellenségeinknek sem kívántunk… mert kurva fárasztó volt ám, kérem szépen! A fő attrakció drága Livi és Zoli esküvője volt, amit a férj összekötött egy kis konferenciázással, én meg vásárlással – mily meglepő. 🙂 Hát, kaptunk hideget-meleget, de leginkább persze élményeket. 3 hét kevés bármire is, ha nem is mindenkivel, de sok baráttal, rokonnal sikerült egy-egy órácskát eltöltenünk (általában mulatoznunk) és apróságokkal ugyan, de mindenkit megajándékoztunk. Ez a blog pontosan azt fogja bemutatni, amit  odahaza csináltunk, amit éreztünk … és hogy jó volt-e visszajönni?! Lássuk csak!

Tihany

Tihany

Continue reading

Fancy Fences

Kerítések. Mondják ők. Borzadály, mi ez?! Kérdezem én.

A kerítés definiálása nem nehéz feladat, de sokrétű. Alapvetően biztonsági funkciót szolgál. De lehet rongyrázós, egyszerű, funkcionális, titkolózós, retró és ultramodern. De ne feledjük, életünk számos jelenete ehhez a sokszor említést sem érdemlő tárgyhoz kapcsolódik. Hiszen ha házat vásárolunk, először a kerítést pillantjuk meg, ha a szomszéddal jóban vagyunk, sokszor a kerítés mellett állva beszéljük meg a legújabb epres-pudingos piskótatekercs receptjét vagy faggatjuk épp a szomszéd kertészét, mégis mit csinál a rózsákkal, amitől oly gyönyörűek….közben hol csapkodjuk, hol pedig támaszkodunk rá. Mindeközben észre se vesszük, milyen fontos szerepet is tölt be az életünkben. Hiszen hazaérve elsőként és elindulva otthonról utolsóként a kerítés, mint életünk szerves része kerül be a látóterünkbe. Nem elég, hogy sorozatos sokkhatások és folyamatos fejrázások után nagy nehezen megszoktam a szoci balcsi üdülőház feelinget, amibe ugye a kiwik – és most már mi is – itt élnek, de még mindig nem sikerül túljutnom azon, ahogy a kerítések kinéznek.

Continue reading

Home sweet home

Eddigi legeseménydúsabb perceinket a háznézés eredményezte. A legnagyobb problémám, hogy főként olyan könnyűszerkezetes, erős túlzással állítható hogy fából készülő házakban élnek, amilyet én még balatoni nyaralónak se biztos hogy megvennék….nemhogy családi fészeknek nevezzek ki. Drága tokaji Keresztmama tyúkóljának falai is vastagabbak voltak ennél. De hát ahány ház, annyi szokás, nekik ez jó és nyilván megértem, hogy egy téglaházban több kárt tud okozni egy kis földmozgás, ami itt meglehetősen gyakori. Az egész országnak olyan amerikai-európai-kiwi hangulata van. Auckland ugye több kis édes városkából áll, a központot (alias belvárost, dowtonwn-t, CBD-t) leszámítva kertespapírházas városkák övezik mindenfele a teret, ami tényleg szép és meg kell hagyni csak ámulok és bámulok amerre csak járunk. A sufnituning itt is népszerű, vannak érdekes tetőjavítási megoldások, amire néha úgy rácsodálkoztunk, hogy percekig földbe gyökerezett a lábunk. A kerítés témát már említettem, az átlag raklapból építi, a másik fele meg deszkából, de festeni nem hajlandóak, és itt az általuk dizájnosan egymás mellé helyezett léckerítések annyira egyenesek és vannak szinkronban egymással, mint azoknak a jópofa múmiáknak a fogai az Egyiptomi Múzeum első emeletén. De hát nincs is ezzel baj, nyilván ők is nevetnének egy jót, ha meglátnák nálunk a vidéki rozsdásodó drótkerítéseket, beton alappal, amelyek már évek óta a szomszéd meggyfájának támaszkodnak kínjukban.  Continue reading