Trip Tip: Queenstown

Ezer éve tervezem már, hogy legyen egy ilyen sorozat, ahol bemutatom Zééország legszebb részeit. A hangsúly azon lesz, hogy a legnevesebb országrészeket bebarangolva átéljétek velem a kalandozás, spontán autós, túrázós napokat és olyan mesebeli kis zegzugokba kalauzoljalak el benneteket, ami kevésbé ismert az átlag turista, sőt még a helyiek számára is. Szóval sutba vágjuk a megszokott látványosságokat – persze azok is szerepet kapnak-, hiszen nem véletlen népszerűek, de meg szeretném mutatni Nektek Új-Zélandnak azt az oldalát, amit én nagyon élvezek. A legjobb kezdés szerintem Queenstown és környékének bemutatása, ami elsőre a “helyiek” számára “ugyanmár, ismerjük” reakció lesz, hisz aki járt felénk, ide is biztosan ellátogatott, nade akad ezen a részen is jó pár eldugott hely, amiről a többségnek fogalma sincs és turisták se járnak arra soha. Jöjjenek hát a pillanatok, amikor tövig nyomom a gázt a szerpentines utakon, kilehelve szegény bérautók lelkét, 10 méterenként sikongatva megállós fotózás (amit szerencsére nem fogtok hallani), és megpróbálok átadni egy életérzést, amikor egy-egy kedvenc spotomnál hanyatt vágódva a fűben-hóban széles vigyorral az arcomon, magamba beszélve mindig megjegyezem: kurva szép helyen lakom, hogy baszná meg! – hosszú lesz, de megéri végigbogarászni a térképeket, fotókat és videókat velem 🙂

Closeburn

Closeburn

Continue reading

New Zealand “feeling”

Minden országnak megvan a maga hangulata. A legtöbb helyen persze boldog mindenki – miért ne lenne az-, de ha mélyebbre ásunk, alapvetően mindenhol picit más. Új-Zéland se kivétel ez alól, itt alapvetően a természet uralkodik. Legtöbbször nem vágyunk másra, mint egy sziklán ücsörögve csodálni a természetet, egyedül, mérföldekre a civilizációtól. Ez az ország levetkőztet. Idejössz, kimész a nagyvárosokból a hegyekbe, az óceánpartra, leülsz, és csak nézelődsz. Minden egyes alkalommal magadba akarod szívni a látványt, a szemed úgy pásztáz körbe mindent, mintha fényképezőgép lenne… elraktározni mindent!  Elfelejted egy pillanatra a monoton hétköznapokat, magad mögött hagyod a problémákat, és elnézve a természet munkáját, amit évmilliók alatt alkotott itt (és a környéken), szerencsésnek érzed magad. Részese lehetsz e csodás szigetvilág történelmének, láthatod, ahogy alakul, tudhatod, miből lett, és manapság már azt is kideríthetjük, merre változik még. Nem mondom, hogy mindenki át tudja érezni ezt, de ha van pár szabad óránk, ne a látnivalók után caplatva rohangáljunk fel-alá a városokban és hírhedt helyeken, hanem keressünk egy eldugott sziklaszirtet, hagyjuk hogy az idő megálljon, kapcsoljunk ki fejben mindent és legyünk csak kettesben: Új-Zéland és mi.

fixedw_large_4x

Continue reading

Traffic mutyi

Az új-zélandi közlekedés…. hát hogy is fogalmazzunk… bámulatos. Néha félelmetes, ahogy ezek a kiwik már túl nyugodtan, birkatempóban, kissé bénán, mint a robotok haladnak az utakon. No félreértés ne essék, rendben van ez így, de akik az indexet nem használó, örökösen bepofátlankodó, gyorshajtást kedvelő és a másikat semmibe vevő európai közlekedési normákon nőttek fel, azoknak az első pár nap, hét, hónap…. és utána is mulatságos errefelé útra kelni. A maximális megengedett sebesség 100 km/h, ami számunkra lassú nyugdíjastempó, a másik “élvezetes” dolog pedig a bal oldali közlekedés és a vele járó furcsaságok, amit végeredményben anno egy-két nap alatt megszoktunk. Örömhír viszont, hogy a férj már új-zélandi jogosítvánnyal rendelkezik, így ő már papíron is (vagy csak) tud közlekedni. Szinte minden autó automata váltós, ezért a vezetés önmagában errefelé nem nagy kihívás, leszámítva hogy az utak igencsak kanyargósak. Egyenes útszakasz elvétve akad a környékünkön és az országban se sok, emiatt nem érdemes kávézás előtt, fáradtan és még álmosan útra kelni, hiszen általában akad dolgunk útközben rendesen. Sör meg szotyi legyen, hosszú leszek! 🙂 

Continue reading

Beaches in heat ☼

Október végén, a Labour Day (munka ünnepe) 3 napos hétvégéjét azzal kezdtük, hogy kicsit északabbra költöztünk, mégpedig a Whangaparaoa Peninsula-ra. Ezen a csodás félszigeten jó pár fürdésre alkalmas partszakasz található, így eljött az idő alaposan feltérképezni a közelben lévőket. Úgyhogy fogtuk a bodyboardokat, a törölközőket, belebújtunk a jandalokba, én behúztam a hasam, a férj meg ráfeszített mellizomra és már robogtunk is az épp kiválasztott strand felé, hogy mártózzunk egyet a hűsítő óceáni hullámokban. Nem mondom, hogy párszor nem jutottak eszembe a balatoni fizetős iszapos és hangyabolyokban bővelkedő strandok 😀 …. de nézzük csak, hol jobb.

Whangaparaoa Peninsula (f: google.com)

Continue reading

Twin Coast Discovery

Aki ellátogat ide a messzi Bözsiföldjére, számos lehetőséget talál az ország felfedezésére. Lehet helyi utazási irodákhoz fordulni, komplett túrákat foglalni, de nyilván egy szigetek szülötte és leleményesebbje egyénileg szervezi a szabadidejét. Megvannak a klasszikus helyek, útvonalak, amiket érdemes mindenképp felkeresni. A helyi Autóklub, az AA oldalán is találkozhatunk egy listával, amit illendő mielőbb az elejétől a végéig kipipálni. 🙂 Ezen felül vannak mindenféle felfedező útvonalak, mi most épp az egyik ilyet jártuk be, becses nevén: Twin Coast Discovery.

(ezt a bejegyzést Anikónak ajánlom, – haha-, tudni fogja, akivel ugyan lelki társak lennénk, vagy mifene, de a sors még bő 2000 km-nél közelebb nem hozott bennünket egymáshoz – minden csak idő kérdése… és hogy miért ez a blog az ajánlás? hát mert tényleg ki.aszott szép az Északi-sziget is, ugye? 🙂 )

Ninety Miles Beach

Continue reading

WowTennisAuckland ♥ WTA ASB Classic

Új-Zélandon nemcsak a gyönyörű táj és a kellemes klíma miatt érdemes élni. Méltán büszke rá városunk, hogy a tenisz fanok legnagyobb örömére egy WTA (Women’s Tennis Association) verseny is megrendezésre kerül minden évben az ASB Tenisz Arénában, a szezon elején, mintegy bevezetőként és “gyakorlásként” a szomszédos Ausztrál Openre. Aki ismer, tudja, hogy a TENISZ a mindenem! Ezért egyértelmű volt, hogy kilátogatok eme nemes rendezvényre, magammal ráncigálva a férjet (aki mellesleg nem szereti a teniszt, de mint fotós hasznosnak bizonyult), legnagyobb női kedvencem, Caroline Wozniacki kedvéért.

ASB Tennis Arena

Continue reading

Well being in Wellington

Megrendezésre került főrvárosunkban egy olyan konferencia, ahol a férj jelenléte is szükségessé vált. Ennek apropójából elhatároztuk, hogy amíg ő konferenciázik, én múlatom az időt Wellingtonban, hétvégén meg együtt felfedezzük a várost és környékét. Az idővel szerencsénk volt, a ‘Windy (szeles) Wellington’-nak hívott főváros ezúttal egyáltalán nem volt szeles és a nap is sokat sütött, valamint az eső is messzire elkerülte a környéket. Úgyhogy egy remekbe szabott hétvégét töltöttünk el az Északi-sziget déli csücskében. A mendemonda pedig igaz: minél délebbre megyünk, annál szebb ez az ország. De még milyen szép! Egy másik frappáns kiwi mondás pedig így hangzik és ez is nagyon találó:

You can’t beat Wellington on a good day! 

Middle of Middle Earth

    Wellington reptér váró Continue reading

Random

Kétfajta mód létezik a hétvégéink eltöltésére. Az egyik, amikor már hét közepén tudom, mikor kelünk fel, mettől és meddig és hova és merre fogunk kirándulni. Ez az egyik változat, és bevallom őszintén, a gyakoribb. Az esetek…..jó …..99 %-a. Na a másik, nagyon ritkán előforduló jelenség, hogy egyszerűen nincs kedvem se időm kitalálni, hogy mégis mi legyen a program hétvégén, merre menjünk. Ekkor a férj dönt, megnyitja a mapszot, rábök egy random helyszínre és már pattanunk is be a kocsiba, hogy felleljük az általa oly gondosan és alaposan kiválasztott és átgondolt úticélt.

Úton

Continue reading

Boobs – Auckland is a real girly city

Auckland egy igazi csajos város. Hisz rengeteg, cickókra emlékeztető kis dombocska található városszerte, ami mind-mind egy-egy vulkánkitörés alkalmával “készült”….a jó ég tudja mikor és remélhetőleg akkor utoljára. Auckland tényleg egy klassz város, mi több, nagyon is élhető és szerethető. Volt már szerencsénk feltérképezni a turisták által oly kedvelt helyeket, de ezek mit sem mutatnak abból a bájból, ami jellemzi ezt a várost. Mert tényleg felülmúlhatatlan program egy napsütéses napon sétálni ezeken a vulkáni kúpokon, megmászni egy-egy csúcsot, leereszkedni a kráterbe, párszor férj idegeit húzva a keskeny ösvényen a meredek domboldal felé csúszni nem épp odaillő balerinacipőben – de mit csináljak, ez csini és jelen pillanatban egy könnyű túrára legalkalmasabb cipőm.

Continue reading

From Impressionists To Impressions

Egy verőfényes, UV dús napon, a naptejtől ragacsosan és emiatt kissé feszültebb péntek reggel épp a Toi O Tamaki felé vezető úton jutott eszembe, hogy a benyomásainkról és az ehhez kapcsolódó kiwis dolgokról még nem is meséltem.

Pedig van. Rengeteg. Ha megkérdezné valaki, mi a legjobb dolog az itteni életben, órákig tudnék beszélni róla. De ha azt kérdeznék, egy szóval próbáljam meg összefoglalni mindazt, amit eddig átéltem: elakadna a szavam. Bár egy frappáns szóval lehetne jellemezni az itteni hétköznapi életet: “ráérünk”. Igen, itt mindenki e szerint él. Nem érezni a nagy rohanást, az örökös stresszes “jujj csak kész legyünk vele minél előbb” tempót. Mindenki ráér, mindenre. Közlekedni, a boltban sorban állni, sétálni, sportolni, családdal lenni és nem utolsó sorban dolgozni. A kiwik nem kapkodnak, nem idegeskednek, élnek. Ráérősen, kihasználva az itteni táj szépségét, élvezve a jó és kellemes pillanatokat. Persze ehhez kell egy olyan jól működő rendszer, ami ezt lehetővé teszi. Mert hiába várom a “na végre, tudtam én” monológom ironikus kimondását, még sehol se jött a számra….legyen ez IRD (a helyi NAV), AA (a kiwi autoclub), INZ (a bevándorlásiak), BNZ (a bankunk), New Zealand Post (a kiwi posta) és még sorolhatnám. Egyszerűen itt érezhetően minden könnyedén működik. Ellenben a magyarországi tennivalókkal.

Continue reading