Me, myself and I – Q&A

Utálok magamról beszélni. (na itt sokan felröhögnek most, de a valóság az, hogy beszélni szeretek, csak nem a saját dolgaimról) Bár most írni kell, nem dumálni, úgyhogy bátran megtöröm a csendet. Szerintem fogalmatok nincs, mit eszek és iszok, merre járok, milyen wc papírt használok, melyik a kedvenc tejem vagy egyáltalán ki vagyok én? Bár lehet bazira nem érdekel ez benneteket. 😀 Szerintem nem sokat árultam el magamról eddig (kivéve a fejemben lévő zagyvaságokat), azon kívül hogy állandóan hablatyolok itt Új-Zélandról, milyen fasza hely, de eljött az ideje, hogy bepillantást engedjek mesébe illő hercegnős életembe. Ami valószínűleg az előző volt. Sőt biztos. 😀 Aki szappanoperába illő, váratlan fordulatokkal, drámák sorozatával teletűzdelt sztorira vár, kattintson ott fent jobbra az x-re, vagy balra, ha csutkát használ, mert nem ez lesz a bestseller sztorim, az tutti.

Continue reading

Kary Party Vol. 1

Az idei karácsonyi “szezon” nálam azzal kezdődött, hogy Sziszi egyik nap hazaállított a hóna alatt egy Fruit Mince Pie dobozzal, amit azon nyomban fel is faltunk. Mosolyogva nyammogtam a finom kis édes pitéket, hogy jajj, hát itt a karácsony! Majd elgondolkodtam, hogy basszus, már nem a bejgli meg a hó, amitől ünnepi lesz a hangulatom. De nem ám! Onnan tudom, hogy közelednek az ünnepek, hogy elkezdem használni a kocsiban a klímát a reggeli csúcsban/november végén és mindenféle cuki strandcuccokat meg télapós bikinit vásárolok. Így megy ez itt, változnak a szokások, meg a menü, de a karácsony még itt is fehér, pláne ha lemegyünk egy fehérhomokos óceánpartra. 🙂

Continue reading

Just thinking…

Évek teltek el… te jóságos atyagatya! Még két év, és kiwik leszünk. (állítólag 5 év után mondhatja bárki, aki itt él, hogy biza tollas a háta… mint a kiwi madárnak) Megszoktam. Mindent. Nincsenek már meglepetések, a boltban csukott szemmel, rutinból veszem le a kedvenc sajtomat (na persze néha kibasznak velem, mert átrendezik a polcokat), már nem kell órákat gugliznom és agyalnom, ha a citybe megyek, hogy hol parkoljak, csípőből rávágom ha kérdezik, hol lehet a legjobbakat enni a környéken és a sok kis ordibálva beszélgető ázsiai és csajokat sasoló indiai kölkök sem idegesítenek már. De ami az egészben fura, elmúlt a nagy utazhatnékom. Na mindjárt kifejtem, miért is!

happiness-1578914-1024x682

Continue reading

2nd year is just simply more than one…

Most, hogy a házasságunk túlélte a második évet, azon kaptuk magunkat, hogy jéé, már két éve itt vagyunk… és két évvel öregebbek lettünk… hogy azta a rézfánfütyülős mindenségit. Kissé unalmas lenne az elmúlt egy évet összehasonlítani az elsővel, meg regényt sincs most időnk írni, ezért nézzünk inkább egy saját magunknak alkotta kérdőívet, amit őszintén kitöltöttünk. 🙂

12_mug1

Continue reading

#buythisbeachnz

Az Abel Tasman Nemzeti Parkban található egy 800 méter hosszú strand (Awaroa Inlet), ami 2008 óta magántulajdonban van. A tulajdonos (Michael Spackman, wellingtoni üzletember) 1,92 millió dollárt (új-zélandit) fizetett anno a területért. Azt tudni kell, hogy ez a Nemzeti Park országunk egyik csodás része, amit szinte mindenki számára kötelezővé tennék, ha idelátogat. Karácsony környékén Duane Major és Adam Gard’ner eldöntötték, ez így nem igazságos. Van egy csodálatos strandszakasz egy gyönyörű parkban, ami nem elérhető minden kiwi számára. Tenni kell valamit! … és tettek is. Csináltak egy facebook oldalt, elmesélték ismerőseiknek, barátaiknak, hogy ez így nem jó, vásároljuk vissza! Hát, ebből a kis elgondolásból végül egy nemzetet megmozgató kezdeményezés lett.

SetRatioSize1000600-Awaroa-Inlet

Continue reading

Should we stay or should we go, eh?

Vannak bejegyzések, amik csak úgy jönnek, mint ez is. Hallok egy számot a rádióban, és bumm, meg is írtam, hát ez most így született. 🙂                                                                         Aki külföldön él, tudja: nincs hét, hogy nekünk ne szegeznék a nagy kérdést… most akkor végleg maradtok vagy hazajöttök egyszer? Mit lehet erre mondani? Csakis az igazat, persze. Nálunk speciel megvan a klasszik válasz erre: naná hogy maradunk… de aztán a fene tudja… az elmúlt 3x évben elképzelhetetlennek tartottuk, hogy mi ide költözzünk. Aztán tessék. Hazavágyunk? Nem igazán. Inkább gyertek ti ide. 🙂

A green two-way street sign pointing to Should I stay or Should I Go with arrows pointing to left or right to compare options

Continue reading

The visitors

Alcím: Jöttünk, láttunk…. visszamennénk?! 🙂 (értsd: The visitors magyar címe)

Június elején útra keltünk és ellátogattunk Magyarországra. Volt ám aztán kérem szépen minden: túró rudival várás a reptéren, jó sok túró meg tejföl (és tv paprika) evés, ivászat a barátokkal, esküvő birs pálinkával, budapesti városnézés új-zélandi ismerősökkel, és egy olyan 3 hét, amit még az ellenségeinknek sem kívántunk… mert kurva fárasztó volt ám, kérem szépen! A fő attrakció drága Livi és Zoli esküvője volt, amit a férj összekötött egy kis konferenciázással, én meg vásárlással – mily meglepő. 🙂 Hát, kaptunk hideget-meleget, de leginkább persze élményeket. 3 hét kevés bármire is, ha nem is mindenkivel, de sok baráttal, rokonnal sikerült egy-egy órácskát eltöltenünk (általában mulatoznunk) és apróságokkal ugyan, de mindenkit megajándékoztunk. Ez a blog pontosan azt fogja bemutatni, amit  odahaza csináltunk, amit éreztünk … és hogy jó volt-e visszajönni?! Lássuk csak!

Tihany

Tihany

Continue reading

The first ₣¥€Ж₪Ⴚ sweet as year

Egy évesek lettünk. No nem a kutyánk, meg nem a szomszéd – állandóan a mi teraszunkon – heverésző macskája, no meg nem is a sajt a hűtőben, hanem életünk talán legfontosabb kapcsolata, egy szerelem, ami remélhetőleg sosem ér véget. Új-Zéland és Mi. 🙂 Gondoltuk volna? Persze. Úgy érezzük, hogy meg kell adni a módját az ünneplésnek és egy szülinappal egybekötött ünnepségsorozat következik Waiheke Island, Wellington és sok más csodaszép helyen. Hogy milyen kiemelkedő események történtek egy év alatt? Elmeséljük most Nektek, gyertek! 😉

Continue reading

Well being in Wellington

Megrendezésre került főrvárosunkban egy olyan konferencia, ahol a férj jelenléte is szükségessé vált. Ennek apropójából elhatároztuk, hogy amíg ő konferenciázik, én múlatom az időt Wellingtonban, hétvégén meg együtt felfedezzük a várost és környékét. Az idővel szerencsénk volt, a ‘Windy (szeles) Wellington’-nak hívott főváros ezúttal egyáltalán nem volt szeles és a nap is sokat sütött, valamint az eső is messzire elkerülte a környéket. Úgyhogy egy remekbe szabott hétvégét töltöttünk el az Északi-sziget déli csücskében. A mendemonda pedig igaz: minél délebbre megyünk, annál szebb ez az ország. De még milyen szép! Egy másik frappáns kiwi mondás pedig így hangzik és ez is nagyon találó:

You can’t beat Wellington on a good day! 

Middle of Middle Earth

    Wellington reptér váró Continue reading

EasiYo – yogurt and marriage

Házi joghurtkészítés

Vannak ezen a szigeten mindenféle érdekességek és velünk megtörtént esetek, amelyekről időnként hallanak kedves rajongóink és követelik, hogy legalább néhány szóban itt is tegyünk ezekről említést. Legújabb kedvencünk az EasiYo, mely készülékkel otthonunkban is készíthetünk finom “házi” joghurtot. De hogy jutottunk odáig, hogy ezt megvegyük?

Continue reading