Supermoon – Spirituality Project

Nincsenek véletlenek, én ebben hiszek. Mindig minden okkal történik, az élet állandó mozgásban van. Az idő sosem áll meg, nincs olyan, hogy mindig minden jó vagy rossz. Jó időszakok után rosszabbak is jöhetnek, de a szerencsés napok is elmúlnak egyszer. Up and down. Ádám szerint az élet egy játszótér, ahol van egy bazi nagy hullámvasút, ami sosem áll le. Egyszer fent, egyszer lent, néha csavar egyet és megijedünk, de ez gyorsan elmúlik és újra egyensúlyba kerülünk. A lényeg, hogy élvezzük és csak mosolyogjunk, semmit se vegyünk túl komolyan. Van értelme az életnek? Nincs…. vagyis nem sok. 🙂 Kérdés, hogy hogyan szertnénk eltölteni azt a jópár évet, ami nekünk jutott. Én egy boldog, mosolygós életet választottam. 🙂 De ez választás kérdése csupán? Az bizony.

Continue reading

New Zealand “feeling”

Minden országnak megvan a maga hangulata. A legtöbb helyen persze boldog mindenki – miért ne lenne az-, de ha mélyebbre ásunk, alapvetően mindenhol picit más. Új-Zéland se kivétel ez alól, itt alapvetően a természet uralkodik. Legtöbbször nem vágyunk másra, mint egy sziklán ücsörögve csodálni a természetet, egyedül, mérföldekre a civilizációtól. Ez az ország levetkőztet. Idejössz, kimész a nagyvárosokból a hegyekbe, az óceánpartra, leülsz, és csak nézelődsz. Minden egyes alkalommal magadba akarod szívni a látványt, a szemed úgy pásztáz körbe mindent, mintha fényképezőgép lenne… elraktározni mindent!  Elfelejted egy pillanatra a monoton hétköznapokat, magad mögött hagyod a problémákat, és elnézve a természet munkáját, amit évmilliók alatt alkotott itt (és a környéken), szerencsésnek érzed magad. Részese lehetsz e csodás szigetvilág történelmének, láthatod, ahogy alakul, tudhatod, miből lett, és manapság már azt is kideríthetjük, merre változik még. Nem mondom, hogy mindenki át tudja érezni ezt, de ha van pár szabad óránk, ne a látnivalók után caplatva rohangáljunk fel-alá a városokban és hírhedt helyeken, hanem keressünk egy eldugott sziklaszirtet, hagyjuk hogy az idő megálljon, kapcsoljunk ki fejben mindent és legyünk csak kettesben: Új-Zéland és mi.

fixedw_large_4x

Continue reading

Beaches in heat ☼

Október végén, a Labour Day (munka ünnepe) 3 napos hétvégéjét azzal kezdtük, hogy kicsit északabbra költöztünk, mégpedig a Whangaparaoa Peninsula-ra. Ezen a csodás félszigeten jó pár fürdésre alkalmas partszakasz található, így eljött az idő alaposan feltérképezni a közelben lévőket. Úgyhogy fogtuk a bodyboardokat, a törölközőket, belebújtunk a jandalokba, én behúztam a hasam, a férj meg ráfeszített mellizomra és már robogtunk is az épp kiválasztott strand felé, hogy mártózzunk egyet a hűsítő óceáni hullámokban. Nem mondom, hogy párszor nem jutottak eszembe a balatoni fizetős iszapos és hangyabolyokban bővelkedő strandok 😀 …. de nézzük csak, hol jobb.

Whangaparaoa Peninsula (f: google.com)

Continue reading

Random

Kétfajta mód létezik a hétvégéink eltöltésére. Az egyik, amikor már hét közepén tudom, mikor kelünk fel, mettől és meddig és hova és merre fogunk kirándulni. Ez az egyik változat, és bevallom őszintén, a gyakoribb. Az esetek…..jó …..99 %-a. Na a másik, nagyon ritkán előforduló jelenség, hogy egyszerűen nincs kedvem se időm kitalálni, hogy mégis mi legyen a program hétvégén, merre menjünk. Ekkor a férj dönt, megnyitja a mapszot, rábök egy random helyszínre és már pattanunk is be a kocsiba, hogy felleljük az általa oly gondosan és alaposan kiválasztott és átgondolt úticélt.

Úton

Continue reading

Boobs – Auckland is a real girly city

Auckland egy igazi csajos város. Hisz rengeteg, cickókra emlékeztető kis dombocska található városszerte, ami mind-mind egy-egy vulkánkitörés alkalmával “készült”….a jó ég tudja mikor és remélhetőleg akkor utoljára. Auckland tényleg egy klassz város, mi több, nagyon is élhető és szerethető. Volt már szerencsénk feltérképezni a turisták által oly kedvelt helyeket, de ezek mit sem mutatnak abból a bájból, ami jellemzi ezt a várost. Mert tényleg felülmúlhatatlan program egy napsütéses napon sétálni ezeken a vulkáni kúpokon, megmászni egy-egy csúcsot, leereszkedni a kráterbe, párszor férj idegeit húzva a keskeny ösvényen a meredek domboldal felé csúszni nem épp odaillő balerinacipőben – de mit csináljak, ez csini és jelen pillanatban egy könnyű túrára legalkalmasabb cipőm.

Continue reading

Parking in parks

Auckland egy igazi kis világváros. (1,3 millió lakos, viszont nagyobb területen fekszik, mint London) A CBD-ben számos toronyházzal, irodaépületekkel és felhőkarcolókkal. Hömpölygő tömeggel, a kukából a kínai üzletemberek meg nem ivott kávéját kicsempésző polinéz hajléktalanokkal, az általam oly gyűlölt dizájner butikokkal (de csak azért, mert nincs rá keretem). Mindenki fontosnak hiszi magát, rohangál fel és alá, miközben a világtól elszigetelve élünk és lehet hetekbe telne, mire észrevenné a nagyvilág ha elpusztítaná a szigeteket egy édes kis vulkán.

Continue reading

Eating (wife) – feeding (husband)

Igen. Általában én vagyok az, aki eszik, a férj pedig akit etetnek. Hiába a rohanó világ, az emancipuncizmus, azért valljuk be, jól esik ha egy pasi hazaér a munkából és mint egy vadállat, ösztönösen ráront az általunk órákig készített és megannyi fórumot igénybe vevő, kommentek hadát igénylő paradicsomlevesünknek és jóízűen belapátolja. (kínai betűtésztát még szereznem kell, vagy lehet ha drága anyukám meglátogat bennünket, megkapja házi feladatként az elkészítését)

De nem akarom alulértékelni a képességeimet, hiszen sokan tudják prímán főzök, ezért is gondoltuk a drága férjjel – aki már alig várja hogy valami külföldi kiküldetésbe menjek, mert megbánta hogy erre a mesés szigetre hozott-, hogy meglátogatjuk a halpiacot.

Continue reading

Let’s go to Omaha! Aloha!

Természetes ébredéssel kezdtük a szülinapos hétvégét. Én szokás szerint hajnalban keltem és ahogy az lenni szokott, úgy gondoltam az én drága férjemnek is elég pont annyi alvás, mint nekem. Ilyenkor mindenféle buzergálással felébresztem, miközben ő olyan szkifis, szikrákatlövős tekintettel mered rám. Minden ilyen reggel megvitatjuk, hogy talán nem kéne felébresztenem, mert neki valamivel több az alvásigénye mint nekem, de én hárítok, hogy akkor legyen kevésbé jópofa alvás közben és akkor nem fogom bizergálni. Ami persze nem igaz és ezt sajnos ő is tudja. 🙂 A napokban amúgy arra ébredtem, hogy angolul beszél álmában. Szóltam neki, magyarul, ő folytatta angolul. Megébredt picit, majd közölte, álmában nekem olvasott  fel valamit. Hűha. Kezdődik. Lassan érzékelhetővé válik, hogy torzul a személyisége a sok hisztis-nyafogós-kiabálós, néha-néha előbújó sárkányos természetemtől. Egy házasság már csak ilyen, a nők érvényesítik mindenáron az akaratukat, a férfiak meg behódolnak. Gondolom én. És szeretem feszegetni ennek a roppant türelmes férjnek a határait, ami még vicces, később már lehet nem lesz az…. 🙂

Continue reading