A long time ago in a galaxy far, far away…..

Azóta foglalkoztat a gondolat, hogy mégis mi a fene van körülöttünk, a Földön kívül, amióta gyerekkoromban megnéztem a Star Wars sorozatot. Azóta már vagy ezerszer. 13,8 milliárd év, ennyi idősek vagyunk – a Világegyetem, pontosabban “multiverzum”, ami több világegyetemet foglal magában. Elképzelni nem tudjuk a távolságokat, az idő múlását, ha felnézünk a csillagos égre. Képes vagyok órákig bámulni az eget, várni a hullócsillagokra, elméleteket gyártani más civilizációkról, és mindig megpróbálom elképzelni, vajon milyen lehet mindez élőben. Szeretnék csak úgy repkedni a galaxisok között, egyedül, csendben és átérezni az egész mindenség lényegét. Közel menni a Szaturnuszhoz, és hallgatni a gyűrűjének hangját. Sokszor elfeledkezünk dolgokról, amik igazán fontosak. Szeretni és kimutatni, boldognak lenni és nem megfelelni, behajítani a mobiltelefonunkat a sarokba és levetkőzni a hétköznapi felszínes baromságokat. Gyertek most inkább velem és elmélkedjünk arról, mi folyik odakint, vagy odaát és próbáljuk meg átértékelni azt a,- bocsánat-, de elbaszott értékrendet, ami mostanság itt a Földön uralkodik … sajnos.

Continue reading

Nite Life Guide

Szerencsére mindig akad olyan pajtás a környezetemben, aki könnyedén rávehető egy kis züllésre. Értem ezalatt a kultúrált szórakozást, amikor szépen felöltözünk, lefürdünk (nem csak ilyenkor na) és bevonulunk a belváros rejtett és sötét bugyraiba. Majd elkezdünk szürcsölni, először csak borocskát meg vizecskét, majd vodkácskát és tequilácskát (mivel pálinka nincs ugye), a végére meg sose emlékszem… bocsi. Auckland először unalmas nagyvárosnak tűnt a budapesti fergeteghez képest, majd szépen apránként bebarangoltam a hónom alatt kedves helyiekkel néhány függőséget okozó és sokszor felejthető helyeket. Ismeritek a mondást szerintem: az istenek akiket szeretnek örökre meghagyják gyereknek… vagy party face-nek. 🙂 Poharakat töltsétek tele, fedezzük fel az aucklandi éjszakai életet!

Continue reading

Milestone

Statisztikailag már leéltem az életem felét, de mintha tegnap lett volna, amikor Maminka boldogan világra hozott. (na azóta már nem biztos, hogy annyi boldogságot okozok 😀 ) Állítólag – mondják az “okosok”-, időnként nem árt, ha megállunk egy pillanatra és átgondoljuk az életünket, a múltat, a jövőt, tervezgetünk és ténymegállapítunk. Vajon hol tartunk most? Ezt vártuk mikor óvodásként megálmodtuk azt a bizonyos mesebeli jövőt? Vajon azzal a partnerrel vagyunk együtt, akivel tényleg együtt akarunk lenni vagy csak úgy lézengünk egy kapcsolatban, házasságban? Egyáltalán…. boldogok vagyunk? Sokat gondolkodtam mostanában az ismerősök, barátok monológjain, hogy kinél mikor jött el az a pillanat, amikor rájöttek az élet értelmére, a boldogság titkára és ami effektíve kihozta ezt belőlük. Mi volt az a szituáció, ki volt az a társ, barát, netán élethelyzet, amikor elkezdtek másként élni, gondolkodni. De vajon ez nálam hogy kapcsolódik Új-Zélandhoz!? Mindjárt kiderül. 🙂

Continue reading

…. and this Post goes to…

Piszok szerencsés vagyok. 37 évesen már lekopoghatom, hogy csodás emberekkel hozott össze az élet itt Kiwiföldön és nem is vágyom más(ok)ra a jövőben. (egyelőre, idő hiányában, csakis 😀 ) Mindig emlegetem a barátaimat, de eddig ritkán neveztem meg őket és nem sokat pletyiztem róluk. Um, lehet most megutálnak, de bemutatom nektek a szűkebb környezetem.

Continue reading