Driving me nuts

Alapvetően nyugodt természet vagyok (nem röhög), de vannak pillanatok, amikor nem bírom visszafogni magam és fákkolok ezerrel. Magamat sose idegesítem fel, miért tenném, de akadnak honfitársak, akik morcossá tesznek. Általában a butaság, a céltalan dolgokra időfecsérlés, és mások életének hosszas és irigy kielemzése üti ki a biztosítékot nálam. Ezt a bejegyzést egy reggeli kávézás közbeni Facebook csekkolás ihlette, amikor belefutottam egy posztba Torbay kerületünk oldalán és hitetlenkedve meredtem a monitorra, hogy én ezt már tényleg nem hiszem el. Ráfér ezekre a helyiekre a nevelés, azt megmondom. Fel kéne pofozni minden kiwit egyesével. Becsöngetni, csatt az arcon, és továbbállni. De miért is?

Continue reading

Music is my religion

Az első meghatározó zenei élményem, az óvodai mondókák után, unokabátyám szombat esti diszkós készülődései voltak, – háttérben Mc Hammer buggyosgatyás klipjével -, miközben én elmélyült barbie babázgatást imitálva csodáltam az idősebb fiú testvér ténykedéseit. Akkor pusztán annyi fogalmam volt a diszkókról, amit ott abban a tini fiú szobában láttam: hosszas készülődés és hajszárítózás a fürdőszobában, hajszálak egyenkénti bezselézése, élére vasalt nadrág, szövetkabát, fényesre kefélt….. cipők, igen, Old Spice és Aqua di Gio illatot belengő panellakás előszobája, majd elindulás a diszkóba, amikor én ágyba lettem parancsolva. Mc Hammer időnként még felbukkan a jutúbos zenei listámon, és nem sokkal később én is jártam a legendás fehérvári Tóbiásban meg Stop Étteremben, igaz akkor már más néven futottak. De vajon itt Zééországban milyen zenei nevelést kaptam? Sokat nem, az biztos. 🙂 De hallgassunk is bele rögtön.

Continue reading

The Pigskin Sport

Ha USA, akkor pufók hamburgerzabálók, ha angolok, akkor lófejűség, ha franciák, akkor csiga, ha Ausztrália, akkor naaagy pókok és kígyók, ha pedig Új-Zélandról akarunk beszélni egy-két szóban, akkor “deszépország” és rögbi. 🙂 De mi is az a rögbi?… kérdeztem anno, mikor felmerült az ideköltözés ötlete. Hát ez egy tojáslabdás, kevésbé durva amerikai focihoz hasonlatos valami, amit én holt ziher, hogy sosem fogok nézni – gondoltam ezt elsőre. Aztán idejöttem, és megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy cuki kerekseggű formás fazonokat nézni, ahogy harcolnak a labdáért, érezni a tesztoszteron illatot, és meccsek után körözni a VIP kijáratnál, hátha elkérik a számom, hát, vegül meghozta a kedvem a játékhoz. 😀 Azt nem mondanám, hogy minden meccset és bajnokságot élőben követek és utazok a csapatokkal mindenfele, de ha van időm, leülök a tévé elé vagy kimegyek élőben szurkolni a kedvenceknek.

Continue reading

Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading

I’m so busy….

A kiwik lelkesek, de lusták. Nagyon. Dolgozni nem szeretnek, de remekül eljátszák, hogy ők mennyire elfoglaltak. Az agyvérzés kerülget, amikor a kollégák sóhajtoznak, hogy jaj de busy vagyok (elfoglalt), és látom hogy ez annyiban kimerül, hogy meg kell válaszolni két emailt, ami több lesz mint három sor. Azon már nem is csodálkozom, hogy egy munkára három embert vesznek fel, megtehetik a cégek – mert van bevétel dögivel. A munkatársakat nem szabad leterhelni, mert akkor elmennek máshova dolgozni, ahol szintén sóhajtoznak majd, hogy megint csinálni kell valamit a két kávészünet és munkahelyi jópofizós kapcsolattartás között. Nem mondom, hogy több évtizedes tapasztalatokra alapozva íródik ez a bejegyzés, de most merítsünk némi ihletet egy kis szállodai és autókölcsönzős tapasztalatból.

Businessman sleeping at desk

Continue reading

The dark side of New Zealand

Új-Zélandnak is van sötét oldala – pláne ha éjszaka van-, de egyáltalán nem volt megerőltető leírni ezeket. A férjjel végül egyszerre vágtuk rá, hogy három idegesítő tényező van: közlekedés (birka sofőrök), drágaság (egyes műszaki cikkek, házak, stb.), és a túlzásba vitt jópofizás. Hát, ezek lennének azok a bizonyos új-zélandi rémségek. Borzadály, tudom. 🙂 Ezek a kiwik amúgy fantasztikusak: legtöbbször meglepődöm, hogy egyáltalán fel tudtak kelni és sikerült egy pohár tejet kiönteniük úgy, hogy ne menjen mellé, máskor meg csodálkozom, hogy miket alkotnak és hova tart az ország. Nyilván minden nemzetnek megvannak a hülyeségei, na itt sincs ez másképp. Írtunk már a csudajó dolgokról regényeket, jöjjön hát néhány elrettentő példa, miért ne gyertek ide soha! 😉

f: google.com

Continue reading

WowTennisAuckland ♥ WTA ASB Classic

Új-Zélandon nemcsak a gyönyörű táj és a kellemes klíma miatt érdemes élni. Méltán büszke rá városunk, hogy a tenisz fanok legnagyobb örömére egy WTA (Women’s Tennis Association) verseny is megrendezésre kerül minden évben az ASB Tenisz Arénában, a szezon elején, mintegy bevezetőként és “gyakorlásként” a szomszédos Ausztrál Openre. Aki ismer, tudja, hogy a TENISZ a mindenem! Ezért egyértelmű volt, hogy kilátogatok eme nemes rendezvényre, magammal ráncigálva a férjet (aki mellesleg nem szereti a teniszt, de mint fotós hasznosnak bizonyult), legnagyobb női kedvencem, Caroline Wozniacki kedvéért.

ASB Tennis Arena

Continue reading

Marketing

Nem volt kérdés, hogy költözésünket követően rövid időn belül felkeresek pár piacot… pontosabban felkeresünk, mert szegény férjet is elrángattam egy-két helyre, na jó többre is, hogy legyen sofőröm és fotósom, amíg én nézelődök kedvemre. De fontos, hogy tudja merre járok és ő is minél jobban megismerje a helyi gasztró meg miegymás kultúrát. Bár szerintem azzal inkább kiegyezne, hogy nem jön piacolni, viszont megeszi amit abból főzök. 😀

finomságok

Continue reading

Boobs – Auckland is a real girly city

Auckland egy igazi csajos város. Hisz rengeteg, cickókra emlékeztető kis dombocska található városszerte, ami mind-mind egy-egy vulkánkitörés alkalmával “készült”….a jó ég tudja mikor és remélhetőleg akkor utoljára. Auckland tényleg egy klassz város, mi több, nagyon is élhető és szerethető. Volt már szerencsénk feltérképezni a turisták által oly kedvelt helyeket, de ezek mit sem mutatnak abból a bájból, ami jellemzi ezt a várost. Mert tényleg felülmúlhatatlan program egy napsütéses napon sétálni ezeken a vulkáni kúpokon, megmászni egy-egy csúcsot, leereszkedni a kráterbe, párszor férj idegeit húzva a keskeny ösvényen a meredek domboldal felé csúszni nem épp odaillő balerinacipőben – de mit csináljak, ez csini és jelen pillanatban egy könnyű túrára legalkalmasabb cipőm.

Continue reading