Driving me nuts

Alapvetően nyugodt természet vagyok (nem röhög), de vannak pillanatok, amikor nem bírom visszafogni magam és fákkolok ezerrel. Magamat sose idegesítem fel, miért tenném, de akadnak honfitársak, akik morcossá tesznek. Általában a butaság, a céltalan dolgokra időfecsérlés, és mások életének hosszas és irigy kielemzése üti ki a biztosítékot nálam. Ezt a bejegyzést egy reggeli kávézás közbeni Facebook csekkolás ihlette, amikor belefutottam egy posztba Torbay kerületünk oldalán és hitetlenkedve meredtem a monitorra, hogy én ezt már tényleg nem hiszem el. Ráfér ezekre a helyiekre a nevelés, azt megmondom. Fel kéne pofozni minden kiwit egyesével. Becsöngetni, csatt az arcon, és továbbállni. De miért is?

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading

Just thinking…

Évek teltek el… te jóságos atyagatya! Még két év, és kiwik leszünk. (állítólag 5 év után mondhatja bárki, aki itt él, hogy biza tollas a háta… mint a kiwi madárnak) Megszoktam. Mindent. Nincsenek már meglepetések, a boltban csukott szemmel, rutinból veszem le a kedvenc sajtomat (na persze néha kibasznak velem, mert átrendezik a polcokat), már nem kell órákat gugliznom és agyalnom, ha a citybe megyek, hogy hol parkoljak, csípőből rávágom ha kérdezik, hol lehet a legjobbakat enni a környéken és a sok kis ordibálva beszélgető ázsiai és csajokat sasoló indiai kölkök sem idegesítenek már. De ami az egészben fura, elmúlt a nagy utazhatnékom. Na mindjárt kifejtem, miért is!

happiness-1578914-1024x682

Continue reading

I’m so busy….

A kiwik lelkesek, de lusták. Nagyon. Dolgozni nem szeretnek, de remekül eljátszák, hogy ők mennyire elfoglaltak. Az agyvérzés kerülget, amikor a kollégák sóhajtoznak, hogy jaj de busy vagyok (elfoglalt), és látom hogy ez annyiban kimerül, hogy meg kell válaszolni két emailt, ami több lesz mint három sor. Azon már nem is csodálkozom, hogy egy munkára három embert vesznek fel, megtehetik a cégek – mert van bevétel dögivel. A munkatársakat nem szabad leterhelni, mert akkor elmennek máshova dolgozni, ahol szintén sóhajtoznak majd, hogy megint csinálni kell valamit a két kávészünet és munkahelyi jópofizós kapcsolattartás között. Nem mondom, hogy több évtizedes tapasztalatokra alapozva íródik ez a bejegyzés, de most merítsünk némi ihletet egy kis szállodai és autókölcsönzős tapasztalatból.

Businessman sleeping at desk

Continue reading

Should we stay or should we go, eh?

Vannak bejegyzések, amik csak úgy jönnek, mint ez is. Hallok egy számot a rádióban, és bumm, meg is írtam, hát ez most így született. 🙂                                                                         Aki külföldön él, tudja: nincs hét, hogy nekünk ne szegeznék a nagy kérdést… most akkor végleg maradtok vagy hazajöttök egyszer? Mit lehet erre mondani? Csakis az igazat, persze. Nálunk speciel megvan a klasszik válasz erre: naná hogy maradunk… de aztán a fene tudja… az elmúlt 3x évben elképzelhetetlennek tartottuk, hogy mi ide költözzünk. Aztán tessék. Hazavágyunk? Nem igazán. Inkább gyertek ti ide. 🙂

A green two-way street sign pointing to Should I stay or Should I Go with arrows pointing to left or right to compare options

Continue reading

The first ₣¥€Ж₪Ⴚ sweet as year

Egy évesek lettünk. No nem a kutyánk, meg nem a szomszéd – állandóan a mi teraszunkon – heverésző macskája, no meg nem is a sajt a hűtőben, hanem életünk talán legfontosabb kapcsolata, egy szerelem, ami remélhetőleg sosem ér véget. Új-Zéland és Mi. 🙂 Gondoltuk volna? Persze. Úgy érezzük, hogy meg kell adni a módját az ünneplésnek és egy szülinappal egybekötött ünnepségsorozat következik Waiheke Island, Wellington és sok más csodaszép helyen. Hogy milyen kiemelkedő események történtek egy év alatt? Elmeséljük most Nektek, gyertek! 😉

Continue reading

kiwifruit, kiwibird, kiwiman – the ‘kiwi’ brand

Tisztáznunk kell néhány dolgot. Új-Zélandról – remélem – mindenkinek eszébe jut egy szó: kiwi. De mire is mondjuk ezt? Ismerjük a gyümölcsöt, amit kellemes téli napokon finomabbnál jobb gyümölcssalátákba…. de valljuk be, inkább méregerős bólékba szeletelünk. Ha önmagában szeretjük fogyasztani, nem kell más, csak egy kés, egy kiskanál és már kanalazhatjuk is ezt a finomságot. De biztos?

a kannibalizmus (kiwi = új-zélandi lakos)

 

Continue reading