Me, myself and I – Q&A

Utálok magamról beszélni. (na itt sokan felröhögnek most, de a valóság az, hogy beszélni szeretek, csak nem a saját dolgaimról) Bár most írni kell, nem dumálni, úgyhogy bátran megtöröm a csendet. Szerintem fogalmatok nincs, mit eszek és iszok, merre járok, milyen wc papírt használok, melyik a kedvenc tejem vagy egyáltalán ki vagyok én? Bár lehet bazira nem érdekel ez benneteket. 😀 Szerintem nem sokat árultam el magamról eddig (kivéve a fejemben lévő zagyvaságokat), azon kívül hogy állandóan hablatyolok itt Új-Zélandról, milyen fasza hely, de eljött az ideje, hogy bepillantást engedjek mesébe illő hercegnős életembe. Ami valószínűleg az előző volt. Sőt biztos. 😀 Aki szappanoperába illő, váratlan fordulatokkal, drámák sorozatával teletűzdelt sztorira vár, kattintson ott fent jobbra az x-re, vagy balra, ha csutkát használ, mert nem ez lesz a bestseller sztorim, az tutti.

Continue reading

Trip Tip: Queenstown

Ezer éve tervezem már, hogy legyen egy ilyen sorozat, ahol bemutatom Zééország legszebb részeit. A hangsúly azon lesz, hogy a legnevesebb országrészeket bebarangolva átéljétek velem a kalandozás, spontán autós, túrázós napokat és olyan mesebeli kis zegzugokba kalauzoljalak el benneteket, ami kevésbé ismert az átlag turista, sőt még a helyiek számára is. Szóval sutba vágjuk a megszokott látványosságokat – persze azok is szerepet kapnak-, hiszen nem véletlen népszerűek, de meg szeretném mutatni Nektek Új-Zélandnak azt az oldalát, amit én nagyon élvezek. A legjobb kezdés szerintem Queenstown és környékének bemutatása, ami elsőre a “helyiek” számára “ugyanmár, ismerjük” reakció lesz, hisz aki járt felénk, ide is biztosan ellátogatott, nade akad ezen a részen is jó pár eldugott hely, amiről a többségnek fogalma sincs és turisták se járnak arra soha. Jöjjenek hát a pillanatok, amikor tövig nyomom a gázt a szerpentines utakon, kilehelve szegény bérautók lelkét, 10 méterenként sikongatva megállós fotózás (amit szerencsére nem fogtok hallani), és megpróbálok átadni egy életérzést, amikor egy-egy kedvenc spotomnál hanyatt vágódva a fűben-hóban széles vigyorral az arcomon, magamba beszélve mindig megjegyezem: kurva szép helyen lakom, hogy baszná meg! – hosszú lesz, de megéri végigbogarászni a térképeket, fotókat és videókat velem 🙂

Closeburn

Closeburn

Continue reading

Driving me nuts

Alapvetően nyugodt természet vagyok (nem röhög), de vannak pillanatok, amikor nem bírom visszafogni magam és fákkolok ezerrel. Magamat sose idegesítem fel, miért tenném, de akadnak honfitársak, akik morcossá tesznek. Általában a butaság, a céltalan dolgokra időfecsérlés, és mások életének hosszas és irigy kielemzése üti ki a biztosítékot nálam. Ezt a bejegyzést egy reggeli kávézás közbeni Facebook csekkolás ihlette, amikor belefutottam egy posztba Torbay kerületünk oldalán és hitetlenkedve meredtem a monitorra, hogy én ezt már tényleg nem hiszem el. Ráfér ezekre a helyiekre a nevelés, azt megmondom. Fel kéne pofozni minden kiwit egyesével. Becsöngetni, csatt az arcon, és továbbállni. De miért is?

Continue reading

Music is my religion

Az első meghatározó zenei élményem, az óvodai mondókák után, unokabátyám szombat esti diszkós készülődései voltak, – háttérben Mc Hammer buggyosgatyás klipjével -, miközben én elmélyült barbie babázgatást imitálva csodáltam az idősebb fiú testvér ténykedéseit. Akkor pusztán annyi fogalmam volt a diszkókról, amit ott abban a tini fiú szobában láttam: hosszas készülődés és hajszárítózás a fürdőszobában, hajszálak egyenkénti bezselézése, élére vasalt nadrág, szövetkabát, fényesre kefélt….. cipők, igen, Old Spice és Aqua di Gio illatot belengő panellakás előszobája, majd elindulás a diszkóba, amikor én ágyba lettem parancsolva. Mc Hammer időnként még felbukkan a jutúbos zenei listámon, és nem sokkal később én is jártam a legendás fehérvári Tóbiásban meg Stop Étteremben, igaz akkor már más néven futottak. De vajon itt Zééországban milyen zenei nevelést kaptam? Sokat nem, az biztos. 🙂 De hallgassunk is bele rögtön.

Continue reading

The Pigskin Sport

Ha USA, akkor pufók hamburgerzabálók, ha angolok, akkor lófejűség, ha franciák, akkor csiga, ha Ausztrália, akkor naaagy pókok és kígyók, ha pedig Új-Zélandról akarunk beszélni egy-két szóban, akkor “deszépország” és rögbi. 🙂 De mi is az a rögbi?… kérdeztem anno, mikor felmerült az ideköltözés ötlete. Hát ez egy tojáslabdás, kevésbé durva amerikai focihoz hasonlatos valami, amit én holt ziher, hogy sosem fogok nézni – gondoltam ezt elsőre. Aztán idejöttem, és megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy cuki kerekseggű formás fazonokat nézni, ahogy harcolnak a labdáért, érezni a tesztoszteron illatot, és meccsek után körözni a VIP kijáratnál, hátha elkérik a számom, hát, vegül meghozta a kedvem a játékhoz. 😀 Azt nem mondanám, hogy minden meccset és bajnokságot élőben követek és utazok a csapatokkal mindenfele, de ha van időm, leülök a tévé elé vagy kimegyek élőben szurkolni a kedvenceknek.

Continue reading

Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Supermoon – Spirituality Project

Nincsenek véletlenek, én ebben hiszek. Mindig minden okkal történik, az élet állandó mozgásban van. Az idő sosem áll meg, nincs olyan, hogy mindig minden jó vagy rossz. Jó időszakok után rosszabbak is jöhetnek, de a szerencsés napok is elmúlnak egyszer. Up and down. Ádám szerint az élet egy játszótér, ahol van egy bazi nagy hullámvasút, ami sosem áll le. Egyszer fent, egyszer lent, néha csavar egyet és megijedünk, de ez gyorsan elmúlik és újra egyensúlyba kerülünk. A lényeg, hogy élvezzük és csak mosolyogjunk, semmit se vegyünk túl komolyan. Van értelme az életnek? Nincs…. vagyis nem sok. 🙂 Kérdés, hogy hogyan szertnénk eltölteni azt a jópár évet, ami nekünk jutott. Én egy boldog, mosolygós életet választottam. 🙂 De ez választás kérdése csupán? Az bizony.

Continue reading

How to become a kiwi?

A magyar szokások furcsák. Ítélkezünk mindenki felett, hisszük, hogy mindig mi vagyunk az okosabbak, nehezen látjuk be, ha hibáztunk és szeretjük megmondani másoknak, mit és hogyan csináljanak, mert mi azt bizony jobban tudjuk…. és ez még csak a kezdet, hiszen a gonoszkodás, hamis előítéletek, mélabússág és állandó morgás nagyon is jellemző ránk. De mindezek ellenére nagyon is vendégszeretőek vagyunk és a hasznos dolgok felfedezésében is élen járunk. (video) Mivel a magyar mentalitás nem a legjobb (finoman fogalmazva), ezért nem mondanám, hogy könnyű beilleszkednünk (általánosítva). Én örülök mindennek, például ha megkínálnak borzalmas ecetes-szószos ételekkel, “mosolyogva” megeszem, így nincs is különösebb gondom a helyiekkel. Néha persze nehéz eset vagyok, ugyanis szeretek kiakadni, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy szerintem ésszerű és biza a konyhaművészetek terén is van még hova fejlődniük… nem beszélve az állandó “marketing dumáról” (értsd: háoárjú, julúkászom, blabla). De nézzük az apró trükköket, amivel könnyebbé tehetjük a beilleszkedést.

maennchen

Continue reading

Homo Sapiens Species

Vidéki lány vagyok, ezért a kezdetek kezdetén az aucklandi multikulti közegtől sokkot kaptam, majd persze szép lassan megszoktam. Már nem kiálltok fel az utcán, hogy “nézd, ferdeszemű” vagy “ó de barna vagy, barátom, honnan szalajtottak téged?”. No drágáim, mit szólnátok, ha kipletykálnánk ezeket a szigetlakókat? Állandóan emlegetem, hogy multikulti város Auckland, de arról eddig keveset írtam, hogy mégis miféle emberek jönnek-mennek itt a szigeten, vagy telepednek meg. (Néha le.) Kezdetben furcsa volt az európai fajtámnak ez a nagy szeretetben és békében együttélés, bőrszíntől és származástól függetlenül, aztán persze rájöttem, nem árt néha a felszín alá nézni. Alapvetően persze békés nemzet vagyunk, nem baszogatjuk egymást feleslegesen, haverkodunk mindenkivel, de vannak akik szeretnek elszigetelődni és csak a saját fajtájukkal barátkozni. Na lássuk is ezeket a kiwisedő nemzeteket.

Continue reading

Just thinking…

Évek teltek el… te jóságos atyagatya! Még két év, és kiwik leszünk. (állítólag 5 év után mondhatja bárki, aki itt él, hogy biza tollas a háta… mint a kiwi madárnak) Megszoktam. Mindent. Nincsenek már meglepetések, a boltban csukott szemmel, rutinból veszem le a kedvenc sajtomat (na persze néha kibasznak velem, mert átrendezik a polcokat), már nem kell órákat gugliznom és agyalnom, ha a citybe megyek, hogy hol parkoljak, csípőből rávágom ha kérdezik, hol lehet a legjobbakat enni a környéken és a sok kis ordibálva beszélgető ázsiai és csajokat sasoló indiai kölkök sem idegesítenek már. De ami az egészben fura, elmúlt a nagy utazhatnékom. Na mindjárt kifejtem, miért is!

happiness-1578914-1024x682

Continue reading