Beyond the pale – sweetest taboo

Nem ismerem azt a szót, hogy tabu, de ezt már úgyis tudjátok, pláne a közelemben élők nagy része. Imádom feszegetni a határokat, zavarba hozni az embereket körülöttem, kellemetlen témákról beszélgetést kezdeményezni és a magas labdákat lecsapni. Iróniáról meg szarkazmusról nem is beszélve. Kárörvendés? Nah jó egy kicsit az is. 😀 Ki nem mondott szavak, elfelejtett múlt, szőnyeg alá söpört témák Új-Zélandon. Itt most nem lesz tabu, lerántom a leplet egy határozott mozdulattal a kiwik legféltettebb titkairól. 😎

Continue reading

Supermoon – Spirituality Project

Nincsenek véletlenek, én ebben hiszek. Mindig minden okkal történik, az élet állandó mozgásban van. Az idő sosem áll meg, nincs olyan, hogy mindig minden jó vagy rossz. Jó időszakok után rosszabbak is jöhetnek, de a szerencsés napok is elmúlnak egyszer. Up and down. Ádám szerint az élet egy játszótér, ahol van egy bazi nagy hullámvasút, ami sosem áll le. Egyszer fent, egyszer lent, néha csavar egyet és megijedünk, de ez gyorsan elmúlik és újra egyensúlyba kerülünk. A lényeg, hogy élvezzük és csak mosolyogjunk, semmit se vegyünk túl komolyan. Van értelme az életnek? Nincs…. vagyis nem sok. 🙂 Kérdés, hogy hogyan szertnénk eltölteni azt a jópár évet, ami nekünk jutott. Én egy boldog, mosolygós életet választottam. 🙂 De ez választás kérdése csupán? Az bizony.

Continue reading

Howdy? – update

Celebrityk, mentős sztori, munkahelyi dráma, latino experience, környezettudatos életmód, egy majdnem utazás és rengeteg terv a jövőre nézve. Nem unatkozom na. Csacsogós blog jön, ha valaki nem bírja a napi/heti/havi rutinokról és eseményekről a beszámolót, várjon a következő bejegyzésre. (úgyse bírjátok ki, el fogjátok olvasni, tudom 😀 )

Continue reading

Never come to NZ if….

Az a fajta ember vagyok, akinek mindig mindenről megvan a véleménye. Nem értek egyet azzal, hogy boldog boldogtalan gyereket szülhet, picit utálom azokat, akik nem környezettudatosak, és eldobálják a szemetet és nem bírom elviselni az embereket körülöttem, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Én se vagyok tökéletes (bár…), megvannak a magam hibái, de valahogy az az érzésem, hogy sokan mellé nyúltak, amikor ide jöttek Új-Zélandra és várnak a csodára… még ma is. Akadnak a nagyvilágban mindenfele olyan homo sapiensek, akiknek bizonyos élethelyzetek, ruhák és stílusok egyszerűen nem passzolnak, de valahogy ez nem tudatosul bennük. Sokan ugyanígy mellényúlnak, ha külföldre költöznek és egyszerűen nem értik, miért nem megy úgy, ahogy szeretnék. Most megmondom a tutit, figyeljetek! 😉

Continue reading

My prince is not coming on a white horse… he’s obviously riding a turtle, and definitely lost.

Blogunk szakadatlan erővel üzemel, igaz ez kevésbé látszik a külvilág számára, de hát kiwisedünk és busyk (elfoglaltak) vagyunk, na. 🙂 A blog eredetileg elbűvölő párosunk történeteivel kezdődött (a férj a háttérben, én az előtérben szorgoskodva), de úgy hozta az élet, hogy valamikor a tél derekán búcsút intettünk egymásnak és külön utakon folytatjuk. No baj nincs, mindenki boldog, éli az életét és próbálunk némi kapcsolatot is fenntartani, több kevesebb sikerrel. Eme történéseken felbuzdulva belevetettem magam a társkeresésbe – szigorúan eme bejegyzés létrejötte miatt-, hogy felmérjem a terepet és kipróbáljam magam angol nyelvű randikon és teszteljem a helyi fazonokat. Azt kell hogy mondjam, a helyzet kritikus és elkeserítő. Hogy miért is? Lesznek izgalmak, hosszú lesz, de megéri olvasni, randizzatok velem!

Continue reading

Just thinking…

Évek teltek el… te jóságos atyagatya! Még két év, és kiwik leszünk. (állítólag 5 év után mondhatja bárki, aki itt él, hogy biza tollas a háta… mint a kiwi madárnak) Megszoktam. Mindent. Nincsenek már meglepetések, a boltban csukott szemmel, rutinból veszem le a kedvenc sajtomat (na persze néha kibasznak velem, mert átrendezik a polcokat), már nem kell órákat gugliznom és agyalnom, ha a citybe megyek, hogy hol parkoljak, csípőből rávágom ha kérdezik, hol lehet a legjobbakat enni a környéken és a sok kis ordibálva beszélgető ázsiai és csajokat sasoló indiai kölkök sem idegesítenek már. De ami az egészben fura, elmúlt a nagy utazhatnékom. Na mindjárt kifejtem, miért is!

happiness-1578914-1024x682

Continue reading

Do you wanna buy a house? Are you crazy?

Tegye fel a kezét az, akinek van hitelmentes, igényesen berendezett új-zélandi ingatlanja. 🙂 Na ugye, hogy nem sok kéz van fent a magasban! Többek között a mi kacsónk is csak itt hever mellettünk. Tervezgetünk, számolgatunk, lelkesen lottózunk, és reméljük hogy a következő telitalálatos szelvény a miénk lesz. Na majd akkor lesz óceánra néző, szigorúan egyszintes, óriás telkes, napelemes, napkollektoros, és mindenféle modern technológiával ellátott házikónk… mert a környezetvédelem és egyéb járulékos dolgok bennünket bizony nagyon érdekelnek. Megkockáztatom, előbb fog Tesla állni a garázsban, minthogy én reggelente egy óceáni panorámában gyönyörködve szürcsöljem el az isteni kiwi kávémat. (ha valaki nem tudja mi az a Tesla… ajajajjj, esélye sincs beépülni barátként kis családunkba… és akkor itt most megragadom a lehetőséget… akinek viszont van Teslája, vegye fel velünk a kapcsolatot jó gyorsan 😀 )

build_your_dream_home_here_1130014457855355464

Continue reading

2nd year is just simply more than one…

Most, hogy a házasságunk túlélte a második évet, azon kaptuk magunkat, hogy jéé, már két éve itt vagyunk… és két évvel öregebbek lettünk… hogy azta a rézfánfütyülős mindenségit. Kissé unalmas lenne az elmúlt egy évet összehasonlítani az elsővel, meg regényt sincs most időnk írni, ezért nézzünk inkább egy saját magunknak alkotta kérdőívet, amit őszintén kitöltöttünk. 🙂

12_mug1

Continue reading

#buythisbeachnz

Az Abel Tasman Nemzeti Parkban található egy 800 méter hosszú strand (Awaroa Inlet), ami 2008 óta magántulajdonban van. A tulajdonos (Michael Spackman, wellingtoni üzletember) 1,92 millió dollárt (új-zélandit) fizetett anno a területért. Azt tudni kell, hogy ez a Nemzeti Park országunk egyik csodás része, amit szinte mindenki számára kötelezővé tennék, ha idelátogat. Karácsony környékén Duane Major és Adam Gard’ner eldöntötték, ez így nem igazságos. Van egy csodálatos strandszakasz egy gyönyörű parkban, ami nem elérhető minden kiwi számára. Tenni kell valamit! … és tettek is. Csináltak egy facebook oldalt, elmesélték ismerőseiknek, barátaiknak, hogy ez így nem jó, vásároljuk vissza! Hát, ebből a kis elgondolásból végül egy nemzetet megmozgató kezdeményezés lett.

SetRatioSize1000600-Awaroa-Inlet

Continue reading

Should we stay or should we go, eh?

Vannak bejegyzések, amik csak úgy jönnek, mint ez is. Hallok egy számot a rádióban, és bumm, meg is írtam, hát ez most így született. 🙂                                                                         Aki külföldön él, tudja: nincs hét, hogy nekünk ne szegeznék a nagy kérdést… most akkor végleg maradtok vagy hazajöttök egyszer? Mit lehet erre mondani? Csakis az igazat, persze. Nálunk speciel megvan a klasszik válasz erre: naná hogy maradunk… de aztán a fene tudja… az elmúlt 3x évben elképzelhetetlennek tartottuk, hogy mi ide költözzünk. Aztán tessék. Hazavágyunk? Nem igazán. Inkább gyertek ti ide. 🙂

A green two-way street sign pointing to Should I stay or Should I Go with arrows pointing to left or right to compare options

Continue reading